Századok – 1941

Értekezések - BERLÁSZ JENŐ: Az erdélyi úrbérrendezés problémái (1770–1780.) (1 táblázattal) - 236

254 BERLÁSZ J Ε NŐ udvari kancellári székben s ő igazgatta a főbb államügyek intézésére szervezett udvari bizottságot, az ú. n. Siebenbü gische Hofkommissicn-t.1 Minden Erdélyből jövő vagy Erdélybe menő akta az ő kezén ment át. A guberniumi elhatározásokról és akciókról tehát mindig időben tájékozódhatott s — mivel a kormányszék felterjesztéseit kancelláriai, illetve bizottsági votummal ellátva kellett az államtanács elé terjesztenie — módjában állt a neki nem tetsző javaslatokat vagy terveket eleve halálra ítélni. Ezt annál inkább megtehette, mert az államtanács tagjai őt az erdélyi ügyek legjobb szakértőjének tekintették és feltétlenül megbíztak benne, akárcsak az uralkodó.2 Mária Terézia még a közvetlen hozzá intézett, nemhivatalos erdélyi jelentéseket is kiszolgáltatta a kancellárnak véleményezés végett. Ilyen előnyös helyzetben Brukenthal könnyű szerrel hatástalanítani tudta O'Donell tábornok támadásait. O'Donell 1769 augusztusában — tapasztalván, hogy közvetett úton célt nem érhet — egyenesen a királynőnek írt : bizalmas magánjelentésben tárta fel az úrbérügy körül folyó üzelmeket.3

Beszámolója azokról a tapasztalatokról szól, amelyeket az 1769-iki úrbérrendezési javaslat guberniális tárgyalása alkalmával szerzett s amelyek megvilágítják a főkormányszéki tanács és Brukenthal igazi szándékait. A július 3-án kelt guberniális felterjesztés4 ugyanis egy ügyes rendi sakkhúzást leplezett. Ez feltétlenül elkerülte volna az udvar figyelmét, ha O'Donell rá nem mutat. Négy főkormányszéki tanácsos, gróf Bethlen Miklós, gróf Teleki László, gróf Nemes János és Hullern Mihály egy-egy írásos különvéleményt csatolt a hivatalos szöveghez s ebben mindegyikük úgy nyilatkozott, hogy a fennálló úrbéri visszaélések eredményes kiküszöbölése és az egyöntetű szolgáltatások bevezetése céljából felette kívánatos lenne, ha őfelsége a kibocsátandó normát az összegyűlt rendek elé terjesztené és országgyűlésileg megerősíttetné. A rendi approbációt nyert cikkelyek érvénye t. i. vitathatatlan lenne. Ez a négy egybehangzó különvélemény, főleg Nemes János ügyes okfejtésű előadása renditívül meggyőzőnek és megszívlelendőnek látszott.5 O'Donell azonban megmagyarázta, miként értelme-1 Az udvari bizottság direktorává 1765 június 18-án, a kancellária elnökévé 1766 január 16-án nevezték ki: Schaser, 20, 26. 1. — Ld. még Arneth, i. m. X. 135. 1. — Teutsch, i. m. II. 138. 1. 2 „Was er wolle, so erzählte man, geschehe in Siebenbürgen. Auch die ihn nicht liebten, könnten nichts gegen ihn tun." Teutsch, i. m. II. 138.1., továbbá 137, 143, 155.1. 3 Erd. kanc. 1769 : 606. O'Donell augusztus 5-i jelentése. 4 Uo. 6 Uo.