Századok – 1941

Szemle - Mitis; Oskar ld. Baernreither; Joseph Maria 221

SZEMLE 221 retesek az említett mozgalmak, S. azonban igen helyesen inkább a „kultúrharc" kifejezést választotta, mert hiszen bennük olyan törvényhozási intézkedésekről volt szó, amelyek teljes keresztülvitele esetében az állam alattvalóinak „tekintélyes részére nézve lehetetlenné" vált volna „mind az egyházi, mind az állami törvényeknek és rendeleteknek egyformán engedelmeskedni". Ez a magyar kultúrharc Csáky Albin kultuszminiszter 1890 februárjában kiadott ú. n. „elkeresztelési rendeletével" tört ki s végül is az anyakönyvezés, házasság, felekezetnélküliség és zsidórecepció kérdéseiben a katolikus álláspont vereségével végződött, ha formailag olyan megoldásban is, amely bizonyos modus vivendit biztosított a katolikus félnek is. S. lépésről-lépésre kíséri figyelemmel az eseményeket, igen nagy forrásanyag birtokában ; a levéltári (bécsi, budapesti, esztergomi, veszprémi) anyagon kívül az egykorú sajtót is felhasználja. Különösen figyelemre méltó a bécsi állami levéltárban található minisztertanácsi jegyzőkönyvek feldolgozása, amelyek egészen új oldalról világítják meg a kérdést, főként az uralkodó és a miniszterek szerepét illetőleg. Csapodi Csaba. Baernreither, Joseph Maria : Der Verfall des Habsburgerreiches und die Deutschen. Fragmente eines politischen Tagebuches 1897—1917. Hrsg. v. Oskar Mitis. Wien 1939. A. Holzhausens Nachf. 8° XXVI, 313 1. — Baernreither élete (1845—1925) abba a korba esik, mely a nemzeti gondolatot dobta felszínre s juttatta uralomra az állam eszméjével szemben. Hatalmas irodalmi munkásságot fejtett ki, 19 kötetnyi naplóinak egy része is kiadásra került már ; a M. gondozásában most megjelent „töredékeket" ő maga állította össze. Bennük az egész akkori osztrák államélet bel- és külpolitikai gondolatvilága kifejezésre jut; rávilágítanak arra az ellenállhatatlan vágyra, mely a birodalom népeit a magyar kiegyezés óta önálló nemzeti állam megalapítása felé viszi. A politikában messzebb látók érezték, hogy a szétesés folyamata megindult Ausztriában. Különös szerep jutott ebben az ausztriai németeknek, akik a birodalomban az államgondolatot képviselték. Baernreither azok közé tartozott, akik látva a német erő rendkívüli fontosságát, minden területen különleges elbírálást követeltek a németség számára s éppen azért látta nagyon tragikusnak a Monarchia sorsát, mert eszméi legfelsőbb helyen nem találkoztak helyesléssel. Az összeomlás sejtelme könyvének alaphangja, de hangsúlyozza, hogy „Ausztria nem bukott el, hanem elbuktatták", a rendszertelen, kapkodó belpolitika révén. Maga a császár mondotta az egyik kihallgatás alkalmával, hogy „Österreich im Zustand einer latenten Revolution sieh befinde." Az összeomlás sejtelme érzik Aehrenthal (akkor moszkvai követ) 1903-ban írt leveléből is : „Die Tschechen und Polen verfolgen eine Art Erpressungspolitik imd die Deutschen denken nur an den Schutz der eigenen Nationalität", s ebben a hangzavarban „Ungarns Sondergelüste" is a legnagyobb zavaró körülmények közé tartoznak. A koronának nincs támasza, „das einzige Band ist die Dynastie und dieses reicht aus, eine Katastrophe auf lange hinauszuschieben, nicht aber einen lebensvollen, gesunden Staat zu schaffen." Ezek az idézetek mutatják, milyen megdöbbenéssel tekint Baernreither a nemzetek önállósági törekvéseire ; telve rezignációval a cselekvésképtelenség miatt, összegezi a hibákat, melyeket az egyes miniszterelnökök elkövettek. Ausztria sorsa már a kilencvenes években meg volt pecsételve s a XX. század csak leszakította azt a gyümölcsöt, melyet az előző kor érlelt meg.