Századok – 1941

Történeti irodalom - Tolnai Gábor: Régi magyar főurak. Ism.: Kardos Tibor 207

208 TÖRTÉNETI IRODALOM 208 monográfiák megiratását határozta el, amelyek elmélyíthetik a mult ismeretét a művelt magyarság körében. T. könyve újabb sikert szerzett a sorozatnak. A szerző hangoztatja, hogy nem lehetett célja a hiányzó részlet kutatásoknak pótlása. Ε helyett arra tesz kísérletet, hogy az eddigi részleteredmények és összefoglaló munkák fölhasználásával saját szempontjai szerint formáljon egységes képet. Mint irodalomtörténész és könyvtári szakember került érintkezésbe olyan gyűjteményekkel, melyek a régi magyar főurak kultúrérzékét és páratlan áldozatkészségét hirdetik. Három évszázad művelődéstörténetét adja a mecénás főurak szerepéhez viszonyítva. Egv-egy korszak lényegének kifejezésére irodalmi műfajokat emel ki : a XVI. század epikus életszemléletének megfelelően a históriás éneket, a XVII. század második fele és a XVIII. század, pontosabban a barokk kor kifejezőjének a színházat. Nemcsak ki tudja emelni a lényegeset, de mindig ki tudja választani a megragadót is. A régi főúri udvartartás, a színes magyar társadalmi élet, nagyarányú vendéglátások, a főúr magánélete, törekvései nem lennének elegendők minden érdekességüknél fogva sem a figyelem lekötésére, ha nem keresné mindenütt a lelket. T. könyve ott a legmegkapóbb és ábrázolása ott a legteljesebb, ahol az erdélyi műveltségről, az erdélyi szellem kialakulásáról beszél, vagy amikor a magyar barokk legnagyobb mecénásainak, az Eszterházyaknak udvarát eleveníti meg. Ezekben a részekben az általános európai képbe szerencsésen beleilleszti a magyar változatot és finoman elkülöníti mindattól, ami Európa többi részében játszódott le. A Bethlen Gábor teremtette olaszos kultúrába beleszövi a franciás mozzanatokat és megállapítja, hogy a bécsi magyar testőrírók már hazulról francia szellemet vittek magukkal a császárvárosba. A művéhez fölhasznált történeti keret mintegy természetesen következik a főúri osztály magatartásából és ez : a hagyományőrzés és a hanyatló hagyomány. A Mátyás-hagyományra vonatkozó kutatásokat a szerző több ponton igen szerencsésen folytatta, illetve egészítette ki. A Mátyás-hagyományt bizonyító tények közül elmellőzte azt, hogy a magyar levelezés kialakulásában meglepően fontos szerepet töltöttek be a Hunyadiakkal rokon, vagy velük politikai és érdekkapcsolatokban álló családok. Újabb enemű anyagot adott volna a külföldi magyar diákkolóniák vizsgálata is, hiszen ezek hidat alkottak a magyarság és Nyugat között. T. könyvében különben a Mátvás-hagyomány nem politikai koncepció, amely továbbsarjaszt újabb hagyományokat, hanem kissé merev, eleinte uralkodó, majd egyre jobban halványodó életszemlélet. Ott is egyéníti a kutatás eredményeit, ahol Erdélyre ruházza a Mátyás-hagyomány kizárólagosságát, jóllehet éppen a királyi Magyarországon Zsámboki János és köre tette a legtöbbet a nagy király kultuszának fölélesztésére szövegkiadásaival. Ε nyugati magyarok számára a híd, amelyen keresztülhaladva Mátyás király hagyományához jutottak, a III. Frigyes és Mátyás király között kötött örökösödési szerződés volt. Ezért adta ki a szerződés szövegét Zsámboki. De ha nézőpontjuk