Századok – 1941
Történeti irodalom - Szatmáry László 203
204 TÖRTÉNETI IRODALOM 204 Való, mondja S., hogy a Balkán-félsziget ezenkori történetének törzsét, mintegy „homlokzatát" az oszmán-törökök birodalmitörténete adja, melynek alakítására az oszmán-törököket kiváló tulajdonságaik : hódítás iránti érzék, vitézség és szervező erő tették képessé. Ε tulajdonságok birtokában az oszmán-törökök a Balkán-félszigeten megszerezvén a vezető hatalmat és az ottani népek életmódjának szabályozóivá válva, ezek életére több lényeges ponton hatottak és azt mindenekelőtt a magukéhoz hasonlóan keletivé (S. szavai szerint egyben kezdetlegesebbé) és mohamedánná igyekeztek tenni. Ε törekvések ellen az utóbbiak népi öntudata szunnyadó állapotában is, ösztönszerűen, oltalmat és menedéket keresett s ezt három tényezőben találta meg : az ortodox egyházban, mely a Balkánon nem népek felett álló, hanem népi intézmény volt és a népi jelleg megőrzésének is eszköze lett, aztán az idegen, elnyomó államhatalom gyengítésére törekvő rablóbandákban, szabadlegényekben, hajdúkban, akikben S. a későbbi szabadságharcosok előfutárait látja, s végül egyes falvak, templomok, vidékek helyi autonómiájában, ami a helyi népszokás megőrzésének vált jó alkalmává. Ezekre az intézményekre, illetőleg szervezkedésekre támaszkodva, a balkáni népeknél a török uralom alatt is valamelyes népi közösségtudat élt tovább : a görögöknél a város (πόλις, innen Konstantinápoly török neve is : Isztanbul εις την πάλιν ,,a városba"), az egykor az Isteni Bölcseség tiszteletére szentelt székesegyházzal, az Aja Szófiával, a bolgároknál Borisz Mihály és Szymeon cárok, a szerbeknél a szerb múlt nagyságát kifejező Dusán, az albánoknál Kasztriota György alakjával. Ezek a helyenkint és időnkint mondáivá magasztosult eszményképek valóban összefogtak egy-egy népet vagy területet, azt azonban nem akadályozták meg, hogy, mint S. is kiemeli, ugyanezek a népek az oszmán-török hatalomnak is támaszai legyenek s például a bosnyákok és albánok ennek nemcsak legvitézebb csapatait, hanem legkiválóbb vezéreit és államférfiait is adják. Minthogy a történeti fejlődés csak hosszú századok múlva, az oszmán-török erők alakulásának ismételt hullámzásán, hanyatlásán és felemelkedésén át (v. ö. a XVII. században a Köprülüek reformjait, a XVIII. század hanyatlása után a XIX. század meghiúsult reformkísérleteit) érkezett el az oszmán-török birodalmi eszme bukásáig, a népi eszme a Balkánon csak nagyon lassan tudott emelkedni, a népi gondolatot legutolsónak az egykor uralkodó törökségnél juttatva diadalra. S. előadása szerint sem meglepő, hogy ebben a századokon át török vezetés alatt folyt történeti színjátékban, hol a homlokzatot az oszmán-török birodalmi gondolat foglalta el, a balkáni népek külön népi élete csak nagyon szerényen, a háttérben húzódhatott meg és hogy az oszmán-török birodalmi-történet kutatása terén ennek következtében sok dolog jóval korábban került elvégzésre, amazon viszont halasztást szenvedett vagy máig elvégzetlen maradt. így tehát voltaképen nemcsak szintézisre, hanem ezt megelőzőleg alapozó előmunkálatokra, monografikus tanulmányokra is szükség van, mégpedig különösen négy nagy kérdéstömeg megvilágítására :
