Századok – 1941

Történeti irodalom - Mályusz Elemér - 198

200 TÖRTÉNETI IRODALOM 200 államok követei a tanács tagjainak a jóakaratát igyekeznek legelőször biztosítani, az államszerződések hitelességét a tanács tagjainak pecsétjei adják meg s a szerb despota nemcsak Zsigmondnak fogad engedelmességét, hanem az ország főpapjainak és főurainak is. Alapvető különbség a magyar és a nyugati hűbéri fejlődés között, hogy Magyarország nem bomlott fel sohasem független tartományokra, a főurak nem tudták birtokukat önálló államokká kifejleszteni. Pedig a hajlamuk megvolt erre. M. rengeteg példával mutatja be, hogyan terjesztette ki a nagybirtok a befolyását a köznemességre, a városokra, hogyan igyekezett hatalma alá vonni az egyházakat, hogyan szerzett felségjogokat, a pénzverést, a harmincadot. A német territoriális dinasztiák államszervező munkájához hasonlít a nagybirtokos családok tevékenysége, csak nem koronázta akkora siker. Az egyik különbség a nyugati fejlődéssel szemben, hogy Zsigmond-kori nagybirtokosaink az elért eredményeket még nem tudták családjukban örökletessé tenni, a másik pedig, hogy még nem tudták megszerezni maguknak a tartományúri jogok legfontosabbikát, a hatalmi körzetükben lakó szabadok feletti bíráskodási jogot. Az erdélyi vajda, a horvát-szlavón bán és Giskra ugyan már a legfőbb bírái is a hatáskörük alá tartozó minden rendű és rangú lakosnak, a territoriális fejlődés befejeződéséhez azonban M. szerint még egy generáció hiányzott, amikor jött Mátyás és a társadalmi fejlődésben a rendi elvet segítette uralomra. A rendiség kifejlődésének döntő mozzanatát M. abban a fordulatban látja, amikor az országgyűlés a rendek szabad egyesüléséből az uralkodó által irányított kényszerű szervezetté lesz. Mátyás előtt az országgyűlés fegyver az uralkodó ellen, a rendek engedményeket csikarnak ki. Mátyás kötelezi őket az összegyűlésre és az állam javára szolgáló erőfeszítésekre kényszeríti. Az adókérdés volt az előidézője Mátyás törekvéseinek, de a legfontosabb indíték mégis annak a felismerése, hogy a köznemesség és a király egymásra vannak utalva a főurak hatalmi törekvéseivel szemben. Mátyásnak minden törekvése arra irányult, hogy függetlenítse magát a főuraktól és a köznemességet úgy megerősítse, hogy támaszkodni lehessen rá. Ezt a célt szolgálják bíráskodási, hadügyi reformjai, az államügyek intézésébe is fokozatosan bevonja a köznemességet, de annak határát az alsóbb rétegek felé is igyekszik megvonni és arra törekszik, hogy a köznemesség keretei közé csak a jómódú birtokos elem jusson be. A koronát törekvéseire az 1486. évi vármegyei reformmal tette fel : az alispáni tisztség betöltésének jogát elvette a főispántól és a köznemesekre ruházta, s a megye bírói hatáskörét kiterjesztette a főnemesekre is. A nádori méltóság betöltését is az országgyűlésre ruházta s hatáskörét úgy állapította meg, hogy a nádor, mint a rendek képviselője, igen nagy hatalmat tartott a kezében. A Mátyás halála utáni főúri reakció jobbára hatálytalanítja Mátyás reformjait s vissza akarja vinni az országot arra a fejlődési fokra, amelyen Mátyás trónralépése előtt volt. Bizonyára foly-