Századok – 1941

Történeti irodalom - Elekes Lajos - 197

TÖRTÉNETI IRODALOM 197 tetsző problémát világosabbá tegye, elválasztja egymástól az eredet és a hovátartozás kérdését. A rendelkezésre álló adatok gondos mérlegelése után, amelynek során történetirodalmunkban először adja teljes áttekintését és kritikáját az összes eddigi magyar és román nézeteknek, elveti a Hunyadiak származására vonatkozó eddigi felfogásokat. Nem kenézek utódai a Hunyadiak, nem is magyar nemesi sarjak, hanem a havaselvi bojárságnak, ennek a vérségileg bizonytalan eredetű rétegnek a leszármazottai. A hovátartozás kérdésének eldöntése során elemzi a nemzeti hovátartozás jegyeit, foglalkozik a román történettudomány álláspontjával, megállapítja, hogy Hunyadi gyermek- és ifjúkorát magyar környezetben töltötte el, magyar főnemesi udvarokban apródoskodott, Zsigmondot szolgálta, de a magyarsághoz kapcsolta őt vallása is, életműve pedig teljesen és félreérthetetlenül a magyar fejlődésbe illeszkedik bele. Elekes másik tanulmánya (A magyar-román viszony a Hunyadiak korában) olyan területet tesz rendszeres vizsgálat tárgyává, amely ezideig nem részesült elég méltánylásban a magyar történetkutatók részéről. Magyarok és románok között különösen a XV. század folyamán sokkal mélyebb és sokrétűbb kapcsolatok állottak fenn, mint azt akár a magyar, akár a román történetirodalom sejteni engedi. A Hunyadiak korában a magyarság még döntő súllyal irányítja a Dunavidék népeinek életét. E. ebben a tanulmányában főleg azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a Hunyadiak Magyarországa hogyan hatott a román államfejlődésre s milyen szerepe volt a társadalom életének alakításában. A XV. században Moldva és Havasalföld két kialakulóban lévő állam, fejlődésüket azonban megakasztja a török előnyomulás s az így keletkezett zűrzavarban a Hunyadiak próbálnak rendet teremteni. Nagy tárgyismerettel és elmélyedéssel vázolja E. Hunyadi János és Mátyás moldvai és havasalföldi politikáját, amelynek célja a vajdák hűségének biztosítása és országuknak a magyar védelmi rendszerbe való beillesztése. Nem kis politikai ügyességet kívánó feladat volt ez, mert a vajdákra a magyar igényeken kívül a török nyomás, sőt Moldvára a lengyel hűbérigények is kifejtették a maguk hatását. A magyar politika legjobban bevált módszere a trónkövetelők felkarolása. Az erjedőben lévő két tartományban a gyakori kormányváltozásokat mindig véres események kísérik s a menekülőket Magyarország fogadja be és veszi pártfogásába. Állandóan tartózkodnak a magyar uralkodó védelme alatt trónkövetelők, akiknek a trónigényei rögtön előtérbe kerülnek, ha a hatalmon lévő vajda letér a hűség útjáról. Az így Magyarországon nevelkedő, vagy hosszú ideig itt tartózkodó vajdák gondolkozása magyar hatás alá kerül, a trónra kerülve magyar szokásokat honosítanak meg, politikai gondolkozásuk lényege a magyar rendszerbe való beilleszkedés lesz s a szükségérzeten kívül már belső, lelki indítékok is késztetik őket a magyarsággal való együttműködésre. A magyar befolyást szolgálják a kíséretükben Magyarországon tartózkodó előkelők is, akik igen gyakran családi kapcsolatokat is építenek