Századok – 1941

Történeti irodalom - Mályusz Elemér - 198

198 TÖRTÉNETI IRODALOM 198 ki magyar családokkal. A társadalomra ható magyar erőket pedig részben a Moldvában és a Havasalföldön kialakult magyar települések képviselik, részben az erdélyi városok magyar kereskedőrétege, amely a XV. század folyamán állandó és igen élénk kereskedelmi kapcsolatokat tart fenn a Kárpátokon-túli román tartományokkal. E. fejtegetései tehát némileg módosítják azt a felfogást, amely a Kárpátokat a középkorban éles kultúrhatárnak tekinti kelet és délkelet felé. A román fejlődésnek főleg a kezdetén erős magyar hatás érvényesült, amelynek csak a kereteit jelöli ki E. dolgozata, a részletek kidolgozása a jövő kutatás feladata. Horváth Jenő Mátyás király nyugati diplomáciájával foglalkozik, s beilleszti azt a magyar külpolitikának Zsigmondtól Mátyásig húzódó töretlen vonalába. Részletekbe mélyedő munkája bemutatja Mátyás fáradhatatlan tevékenységét abban az irányban, hogy államának nyugat felé minél nagyobb súlyt és tekintélyt biztosítson. Galla Ferenc nagy tárgyi tudással írt tanulmánya (Mátyás király és a Szentszék) a Fraknói által feldolgozott gazdag forrásanyagon kívül önálló kutatások eredményeit is tartalmazza. Tetszetős csoportosításban, világos előadásban mutatja be Mátyás és a Szentszék kapcsolatait. Megvilágítja Mátyás energikus, szinte erőszakos egyéniségét, harcát a királyi kegyúri jogért és az egyházi bíráskodás Rómától való függetlenüléséért ; elénk tárja Mátyásnak és a pápának a kölcsönös megbecsülésen és érdekközösségen alapuló, de azért nem zökkenőmentes együttműködését a török háborúk ügyében és a huszita eretnekség kérdésében. Gyalókay Jenő Mátyásról, a hadszervezőről és hadvezérről ír. A szakember biztos kezével igazítja helyre azokat a tévedéseket, amelyek hadtörténetírásunkba becsúsztak Mátyás hadvezéri egyéniségével kapcsolatban. Figyelme kiterjed Mátyás hadseregének különböző fegyvernemeire, különösen részletesen ismerteti a haditechnika valószínű fejlettségi fokát, majd a király hadjárataival foglalkozik. Tanulmányának legfőbb értéke, hogy mindenütt érvényesülnek benne azok az előnyök, amelyekkel a képzett katona rendelkezik a polgári hadtörténetíróval szemben. Az Emlékkönyvnek nemcsak terjedelemben, de mondanivalójának súlyát tekintve is legkiemelkedőbb alkotása Mályusz Elemér tanulmánya. (A magyar társadalom a Hunyadiak korában. A hűbériség és rendiség problémája.) Szervesen kapcsolódik M. néhány régebben megjelent társadalomtörténeti tanulmányához : nem egyéb, mint kiadós fejezet egy nagyvonalú, új társadalomtörténeti konstrukcióból. Nem alkalmi, frissen kiagyalt elgondolásokat ad itt elő : egyes gondolataival már találkoztunk egyéb tanulmányaiban, magát az egész gondolatrendszert pedig jól ismeri az a történésznemzedék, mely az utolsó évtized alatt a Pázmány-Tudományegyetem középkori magyar történeti előadásait látogatta. De éppen mert évtizedes kutatások és töprengések eredményei vannak benne összesűrítve, remélhető hatását sem mérhetjük össze az alkalmi célra készült, tetszetős