Századok – 1941

Történeti irodalom - gr. Teleki Pál 196

196 TÖRTÉNETI IRODALOM 196 jellegű anyag, elmaradtak a dagályos ünnepi megemlékezések, közéleti nagyságok retorikai remekművei, a százszázalékosan tudományos anyag pedig, mentesen az alkalmiság minden jegyétől, maradandó alkotásokkal gazdagította történeti irodalmunkat. Szisztematikus, hézagmentes felépítés jellemezte ezeket a kiadványokat — gondoljunk akár a Rákóczi-, akár a Szent István-Emlékkönyvre, vagy az Erdély-Albumra — s feladatukat nem merítették ki azzal, hogy a megadott középponti gondolathoz kapcsolódó problémák állásáról adtak kimerítő tájékoztatást, hanem kísérletet tettek — legtöbbször sikerrel — a homályos, megoldatlan részletkérdések tisztázására is. A Mátyás-Emlékkönyv munkatársai Lukinich Imre kipróbált irányításával fokozott mértékben a fenti úton haladtak. Az Emlékkönyv méreteiben és kiállításában egyaránt méltó az ünnepi alkalomhoz, amely életrehívta, tartalom szempontjából pedig történettudományunk mai színvonalán a legjavát adja mindazoknak az ismereteknek, amelyek legnagyobb királyunkról és államiságunk legszebb évszázadáról eddig feltárásra kerültek. A legjobb szaktudósok egész sora áll munkájával ennek a sikernek a szolgálatába s a tanulmányok között van néhány olyan — Elekes Lajos, Kardos Tibor, de különösen Mályusz Eleméidolgozatai —, amelyek a maguk tárgykörében a történeti kutatómunka és a részletábrázolás legmagasabb teljesítményét jelentik. Méltán hangzottak el eddig panaszok, hogy középkori történetünkben a forrásanyag bővülésével ezideig még egyáltalán nem áll arányban a homályos, tisztázatlan problémák számának csökkenése. Kutatóink, talán okleveles anyagunk jórészben kiadatlan volta miatt, némi idegenkedést mutattak a XIV—XV. század nagyobb elmélyedést kívánó kérdéseivel szemben s ennek a tartózkodó magatartásnak következményeképen a korszak fejlődésének számos összefüggése észrevétlen maradt, vagy hamis megvilágításba került. Ezen a téren is haladást jelent a Mátyás-Emlékkönyv azáltal, hogy egészen új kutatási területekről is hoz eredményeket, másrészt a megoldandó kérdések egész sorára hívja fel a figyelmet és jelöli ki a kutatás útját és lehetőségeit. A két kötethez gróf Teleki Pál és Hóman Bálint írt bevezető tanulmányt. A tudós államférfiak magasszárnyalású gondolatai képviselik az Emlékkönyv· építményében az ünnepi elemet olyan értelemben, hogy ők vonják le Mátyás életművének ma is érvényes tanulságait s a tudós ítélete mellett az államférfi és a kultúrpolitikus gondolatainak is helyet adnak az alkalom által megkívánt mértékig. Az első kötet első tanulmányában Elekes Lajos foglalkozik ,,A Hunyadi-kérdés" címmel azzal a problémával, mely a Hunyadiakkal kapcsolatban a legtöbbet szerepelt a közvélemény előtt s bizonyos mértékig a nemszakmabeli rétegek figyelmét is felkeltette. A fiatal kutató, aki a magyar-román történeti kapcsolatok feltárásában példaadó felkészültséggel és tárgyilagossággal valósággal úttörő munkát végez, ebben a tanulmányában is mintaszerű módszerességgel jár el. Hogy a megoldhatatlannak