Századok – 1941

Történeti irodalom - Maksai Ferenc: A középkori Szatmár megye. Ism.: Makkai László 189

TÖRTÉNETI IRODALOM 189 tevékenységre nem maradtak energiái. (Domanovszky, Tanulmányok, VIII. 64. 1.) De egyéb, a D.-éhoz hasonló természetű adatok magyarországi kútfőkben is előbukkannak. Kálmán I. törvénykönyve (33. cikk) már különbséget tesz a nyereség, a meggazdagodás vágyától fűtött és az egyszerű, szegény kereskedő között („mercatores, ad id solum ut ditescant, venalium rerum dediti studiis . . . pauperes vero . . ."). Vagy említsük meg azt a középkorvégi oklevél hátlapjára vetett jegyzetet, mely arról tanúskodik, hogy írója ismerte a zavaros időknek az árak rohamos emelkedésére gyakorolt hatását. (Házi : Sopron város levéltára, 1/6. 334. 1.) A X—XIII. század gazdasági és társadalmi viszonyainak értékelésében D. nem mondta ki az utolsó szót. De nem is szólhat többé senki ehhez a kérdéshez az ő bőségesen idézett adatainak, kitűnő megfigyeléseinek és éles kritikájának ismerete nélkül. Ha visszapillantunk előadására, nem áll előttünk töretlen fejlődési vonal. A sűrűn elhangzó cáfolatokkal, a szépen elgondolt fejlődési fokokat széttörő adatok idézésével mintha azt akarná mondani, hogy az emberi élet. csak a?, alakulás, a változás kategóriáit ismeri, a fejlődését nem. Immár félévszázada szolgálja D. az európai történettudományt. Ez a tény önmagában is tisztelgő megállásra késztet írói egyénisége előtt. Nagy alkotások, kemény csaták jelzik az öt évtized állomásait. S ha most arra gondolunk, hogy milyen válsággal küzd napjainkban a tudományos élet, hogy mennyire megnehezült az idők járása felette, önkéntelenül feltolúl bennünk a kérdés : vájjon nem egy korszak zárul-e majd D.-sal a társadalom- és gazdaságtörténelemben ? Kring Miklós. Maksai Ferenc : A középkori Szatmár megye. (Település- és népiségtörténeti értekezések, 4.) Budapest 1940. Stephaneum nv. 8° 242 1. 1 térk. Jakó Zsigmond : Bihar megye a török pusztítás előtt. (Település-és népiségtörténeti értekezések, 5.) Budapest 1940. Sylvester ny. 8° 424 1. 1 térk. A budapesti egyetem Magyar Népiség- és Településtörténeti Intézetének értékes kiadványsorozata (az előző füzeteket ld. Századok 1938, 273—319. és 488—509. 1., illetőleg ism. uo. 1939, 508—12. 1.) újabb két, immár kötetszámba menő munkával gyarapodott : M. és J. doktori értekezésével. Szirmai és Csánki összefoglalásai után M. jóval gazdagabb forrásanyag alapján, a településtörténet újabban kialakult módszerével rajzol képet a középkori Szatmár megye települési viszonyairól. Értekezése túlnyomórészben településtörténet ; a tulajdonképeni népiségtörténetet csak érinti, az okleveles anyag társadalomtörténeti tanulságait nem részletezi. De így is többet ad, mint amit doktori értekezéstől várunk és léptennyomon lelkiismeretes kutatásról, józan ítélőképességről tanúskodik. Bevezető fejezetében helyesen érzékelteti a táj két nagy természeti tényezőjének, a víznek és az erdőnek szerepét. A megye területét észak-déli irányban az ecsedi láp járhatatlan, a mainál