Századok – 1941

Történeti irodalom - Maksai Ferenc: A középkori Szatmár megye. Ism.: Makkai László 189

190 TÖRTÉNETI IRODALOM 190 jóval kiterjedtebb mocsarai osztották meg, a lápontúli rész jellegét a Tisza, Túr, Szamos és Kraszna vízbő völgyei s kelet felé a síkságot egyre szűkítő, összefüggő rengetegek adták meg. A lecsapolásokkaí és irtásokkal mind jobban kiterjesztett földművelésen kívül a középkorban a lakosság még nagy mértékben foglalkozott állattenyésztéssel, halászattal, vadászattal ; általában kihasználta azokat a lehetőségeket, melyeket a hatalmas vízterületek és erdők nyújtottak. A honfoglaló magyarság a megyéből eleinte csak az ecsedi lápig terjedő, északon homokdombos, erdős, kisebb tavakkal tarkított, délen vizenyősebb, termékeny sávot szállta meg. A Nyírséggel határos részekre a Balog—Semjén-nemzetség, az Érmeilékre a Kaplony-nemzetség terjeszkedett ki, mindkettő valószínűleg a Kende-törzs keretében. Korán, már a X. században megindult a lápon való áthatolás kelet felé s ebben már a központi hatalom is résztvett, mely a megye nagyobbik, keleti felét túlnyomó részben birtokába vette és közvetlenül, vagy királyi elajándékozás révén közvetve· a telepítést irányította. Mivel semmi nyomát nem találjuk annak, hogy a királyi ispánság székhelye valaha is máshol, mint Szatmáron lett volna, továbbá a hagyományt is figyelembevéve, a megye megszervezését s egyúttal a lápon túli első nagyobbszabású telepítést is Szent István korára tehetjük. Ugyancsak ebben az időben kerülhetett a megye egyházilag az erdélyi püspök alá. A valaha nagykiterjedésű királyi birtok emlékét a láp nyugati szélén és a Szamosvölgyben, egészen az összeszűkülő erdővonalig húzódó kisnemesi falvak őrzik, melyek jórésze a XIII. század végére felbomlott királyi váruradalom részeiből, a volt királyi népeknek történt elajándékozás révén keletkezett. Ugyancsak a király telepített idegeneket (pl. Besenyő, Oroszi, Olaszi és Németi) a megyébe, ezek azonban az őslakos gyér szlávsággal együtt a középkor végére, a későbbi születésű bányavárosok idegen lakosságának egyrészét kivéve, elmagyarosodtak. A kisnemesség sorait szaporították elszegényedett nemzetségi családok, melyek közül nem egy (pl. a Vetésiek, Tyukodiak) tevékeny részt vett a Dózsa-lázadásban. A két ősfoglalónak vehető nemzetségen kívül a megye megtelepülésében kívülről jött nemzetségeknek is jutott szerep ; ezek kétségtelenül királyi közvetítéssel jutottak birtokaikhoz. Az ősfoglalók közül a Kaplony-nemzetség maradt meg végig a legtekintélyesebbek között, különösen ennek Nagykároly körül birtokos Károlyi-ága ; kelet felé a Szamos déli partján nyomult előre, a XIII. században már a hegyek közt alapítva Láposbányát. A Vetési, Bagosi, Vadai, Csomaközi, Pilisi, Császári ágak a kisnemesség felé fejlődtek. A Balog—Semjén-nemzetség már háttérbe szorult az újonnan jöttek mögött, ezek közül a Gutkeledek szereztek királyi adományból előbb a láptól nyugatra, Ecsed és- Bátor központtal nagy uradalmat, mely az osztódástól megkímélve, nagyrészében a Bátori-ág kezén maradt, sőt gyarapodott, míg a rokon Szakolyi, Butykai, Guti és Balkányi ágak szerényebb sorban maradtak. A Szamos-völgyben is tekintélyes