Századok – 1941

Történeti irodalom - Dopsch; Alfons: Herrschaft und Bauer in der deutschen Kaiserzeit. Ism.: Kring Miklós 184

188 TÖRTÉNETI IRODALOM 188 concambii" egészen finom módszerekkel vizsgálták meg a földek minőségét. Megállapították a terméseredményeket s azután a lemért mennyiségek értékét pénzben fejezték ki, hogy a csere a csalás legkisebb gyanúja nélkül menjen végbe. A nagybirtok nem egyszer az aratási kilátásoktól tette függővé, hogy jobbágyaitól robotot, vagy pénzt kíván-e majd. Sőt van arra is adat, hogy már a XII. században számoltak a pénz romlásának lehetőségeivel (így a trieri székeskáptalan 1160-ban kötött haszonbérleti szerződésében). A XIII. századi Seifried Helbling gúnyolja a ministerialisokat : legkedvesebb beszédtémájuk a tojás, a sajt, a malac és a gabona áralakulása; nem azért vesznek bort, hogy megigyák, hanem, hogy nyereséggel adják tovább. Katonai hivatásukat elhanyagolják és nem átallanak uruktól szabadságot kérni, hogy földjeiket megmunkálhassák. A jövedelmezőségre, rentabilitásra törekvés különösen tisztán mutatkozik meg az egyház gazdálkodásában. A gazdasági üzemek racionalizálása, földjavítási kísérletek, erdőirtás, szántóföldeknek szőlővel való beültetése, legelők felszántása, mocsarak kiszárítása — mind a föld észszerűbb kihasználását célozzák. Az időjárás kedvezőtlen, a föld terméketlen voltát, a megmunkálási nehézségeket is számbavették a földesurak akkor, amikor a jobbágy kötelezettségeket megállapították. A különleges gazdasági feltételekhez való alkalmazkodás szinte mindenütt a szemünkbe ötlik. D. szerint a középkori német kultúra virágzását nem utolsó sorban ez az erőteljes, racionális szellemtől irányított gazdálkodás és a vele járó anyagi megerősödés készítette elő. Igen, D. határozottan állást foglal Max Weberrel szemben : a gazdasági életet a középkorban sem csak a hagyományirányította. Hivatkozik a különös gazdasági érzékkel megáldott császárokra : II. Henrikre, II. Konrádra, V. Henrikre, II. Frigyesre és Habsburgi Rudolfra. Végső következtetése az, hogy a középkori ember gazdasági cselekvésében is tisztán felismerhetők a racionális számítás, a haszonra törekvés vonásai. Kapitalizmus ez ? A kapitalista szellem jelentkezése a középkorban ? Mintha szándékosan kerülné D. fejezetcímekben, szövegben egyaránt a kapitalizmus kifejezést. De amit mond, arra csaknem hiánytalanul ráillik a nemzetgazdászok kapitalizmus-fogalma. Hiszen a középkori nagybirtok gazdálkodásában nemcsak nyereségre, nemcsak földszerzésre törekvést állapított meg, hanem megújuló nyereségre, jövedelmezőségre irányuló racionális számítást. És mégsem mernénk kapitalista jelzővel illetni a X—XIII. századi gazdasági élet jelenségeit. A kétségtelenül élő szerzési vágynak, a gazdasági számításnak — mint Below rámutatott — a középkori közlekedési viszonyok kezdetlegessége, tervszerűen gyűjtött tartalékok hiánya, jogi és alkotmányos nehézségek eleve korlátokat állítottak. Tudtommal a mi középkori forrásainkat ilyen szempontból még senki sem vette rendszeres vizsgálat alá. Szekfű után ugyan Sinkovicsnak is az a véleménye, hogy még a XV. századi magyar nagybirtokosokban sem lehet felfedezni a kapitalista gondolkozás nyomait ; a magyar nemesi rend életét az országkormányzat és a hadügy teljesen igénybevette, gazdasági