Századok – 1941
Értekezések - PÁSZTOR LAJOS: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában - 140
182 PÁSZTOR LAJOS meg ne éhezzenek" — egy gazdag magyar főúr emberséges szíve dobban felénk.1 A szegényeken való tényleges és állandó segíteni akarás tűnik ki Marosszék közgyűlésének 1511,-i adományából is. A székely vásárhelyi Szentlélek-ispotálynak ugyanis — tekintve annak szegénységét — a szegények és kivetett gyermekek táplálására azzal adnak a Marosszéki elpusztult Sóspatak helységben egy udvarházat 1 — 2 ekényi gazdasághoz való földdel, kaszálóval és erdővel együtt, hogy ha idővel a falu megnépesednék s így a földeket nyíllal kellene felosztani, az ispotály akkor is szükségéhez képest elegendő földet kapjon.2 De nem is kell a segíteni akarás gondalata mellett bizonyítékot keresni, ha végiggondoljuk, mikre is terjedt ki a középkor-végi magyarság karitásza : beteget gyógyítani, ruhátlant felruházni, árva szülőjét pótolni, eladósorban levő szegény lányok kiházasítását elősegíteni, aggokat öregségükben támogatni, utasnak szállást adni, az ellenség fogságából kiszabadultat gondozni és erőre segíteni, az éhezőnek enni, a szomjuliozónak inni adni, az egyedülálló szemét halála pillanatában befogni és őt kikísérni utolsó útjára. Laskai Ozsvát egy alkalommal kiemeli, hogy az alamizsnának bőségességét háromféleképen kell érteni : 1. A karitász szempontjából. Eszerint nem az adomány nagysága, hanem az adományozó szándéka a döntő. 2. Az adakozó anyagi helyzete szempontjából. Eszerint mindenkinek a tehetségéhez mérten kell adni. Ha valaki olyan szegény, hogy nincs egy fillérje sem, akkor adjon egy falat kenyeret. Ha nincsen kenyere sem, akkor adjon egy korty friss vizet. Mindenki adhat valamit ! 3. Az adományban részesült szempontjából. Eszerint az adománynak oly bőségesnek kell lennie, hogy az illető szükségét kielégítse. Nem érdemszerző azonban az a szeretet, amely hasznossági szempontból történik. Vannak ugyanis sokan, akik csak vérségi és rokonsági kötelékek miatt szeretik felebarátaikat. Érdemszerző akkor, ha a rokont sem csak a rokonság köteléke miatt szeretjük, hanem Isten iránt való szeretetből is. Nem érdemszerző félebarátaink szeretete akkor sem, ha az csak társadalmi, ill. szociális szempontból történik, mint például, ha azért akarunk másnak jót, mivel az bará-1 Iványi : Eperjes, II. 317—18. 1. — Wagner : Analecta, II. 141. 1. — Tudományos Gyűjtemény 1818, VII. 24—52. 1. — „multa aedificia publica restauravit . . . major tarnen laus ejus, quod singulare refugium omnium pauperum fuit", mondja a lőcsei krónikás az 1522. 111. 20-án meghalt lőcsei bíróról. Wagner i. m. II. 141. 1. 2 Szabó Károly : Székely oklevóltár, III. 177—78. 1.
