Századok – 1941

Értekezések - PÁSZTOR LAJOS: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában - 140

A MAGYARSÁG- VALLÁSOS ÉLETE A JAGELLÓK KORÁBAN 183 tunk, társunk vagy honfitársunk. Felebarátaink szeretete és megsegítése csak akkor érdemszerző Isten előtt, ha Ö iránta való szeretetből s azért segítünk, mivel követni akarjuk Krisztus példáját és tanítását.1 Ha a középkori keresztény karitász csak a felebaráti szeretet következménye volna, úgy nem különbözne sok más vallás így pl. a buddhizmus parancsától sem. Ami egyedülállóvá teszi a középkor és az általunk tárgyalt kor karitászát, éppen az, hogy bár nem hagyja figyelmen kívül a segítés gondolatát sem, misztikus Isten-szereteten nyugszik.2 Pásztor Lajos. I 1 „Sunt nonnulli qui diligunt proximos, sed propter affectum carnis et cognationis, quibus tarnen in hac dilectione sacra non contradicunt . . . tarnen sublimia illa dilectionis premia non assequuntur, quia amorem suum non spiritualiter sed carnaliter impendunt ... Si tarnen quis diligit cognatum non solum ratione cognationis, sed ex charitate propter Deum ista dilectio est meritoria." — „ . . . proximi dilectio potest viciari per dilectionem socialem, quae etiam potest esse bona vel mala. Puta cum quis alteri vult bonum, quia est eius socius, vel amicus, aut compatriota. Talis dilectio quando fit solum propter societatem, tunc non est meritoria*' Laskai O. : Serm. dorn. 20. N. — V. ö. u. o. 38. 2 M. Fuerth : Caritas und Humanitas. Zur Form und Wandlungen des christlichen Liebesgedankens (1933), 56. 1.