Századok – 1941

Értekezések - PÁSZTOR LAJOS: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában - 140

A MAGYARSÁG- VALLÁSOS ÉLETE A JAGELLÓK KORÁBAN 181 Az általunk tárgyalt kor szellemének félreismerése volna azonban az akkori szegénygondozásban csak vallásos utilitárizmust, egoizmust látni. Temesvári és Laskai beszédeik során sohasem mulasztják el kiemelni, hogy az adakozó érzülete a fontos : minél jobban együtt érzünk a szegénnyel, akin segítünk, annál nagyobb Isten előtt az érdemünk.1

A belső ember-alakítás volt az egyház számára a legfontosabb, s itt is igyekezett megakadályozni, hogy egyesek azt higgyék, külsőleges cselekedettel is lehet érdemet szerezni Isten előtt. Temesvári Pelbárt egyik beszédében hangsúlyozza, hogy az alamizsnaadás annál érdemszerzőbb : 1. minél nagyobb szeretettel és együttérzéssel adunk, 2. minél jobban rászorulónak adunk, 3. ha annak adunk, aki nemcsak rászorul, de méltó is az adományra, 4. ha abból adunk, amire magunknak is szükségünk lenne.2

Az egyház által képviselt tanítás teljes félreértéséből eredt az az egyesek által erőteljesen hangoztatott felfogás, hogy az egyház egyenesen megkövetelte a koldusok létét, mivel, ha azok nem lennének, megszűnnék az Isten előtti érdemszerzés egyik leghatékonyabb módja.3

Temesvári Pelbárt mondja egy alkalommal, hogy az örök üdvösség szempontjából „veszélyes helyzetben vannak azok, akik bár egészségesek és meg tudnák keresni kezük munkájával a szükséges élelmet, inkább henyélnek, vagy lustaságból koldulással élnek".4 Mások nyomora enyhítésének, sőt megszüntetésének, a gondolata s a szegények iránt való emberséges érzés nemcsak a prédikátorok lelkét tölti be, de kicsendül a hívek lelkületére vonatkozó adatokból is. Gergellaki Buzlay Mózes királyi ajtónállómester és tolnai főispán, midőn a Gergellaka birtokából húzott összes jövedelmét az eperjesi kórház szegényeinek eltartására adományozza, külön is kéri, hogy a birtokot úgy kezeljék, hogy az ott élő parasztokat ne sanyargassák. Lőcse krónikása az 1522-ben meghalt lőcsei bíró legnagyobb érdemének azt tartja, hogy nála menedéket talált minden szegény ember. Bélteki Drágffy János végrendeletéből: — „Az ispotályra nagy gondot viseljetek ; a szegények benne 1 „homo tanto magis meretur, quanto maiori compassioni pauperi subvenit". Temesvári P. : Rosarium, II. 776. 1. ν. ö. Laskai 0. : Quadr. Biga Salutis I. A. 2 Temesvári P. : Stellarium, lib. VII. p. 2. art. 1. 3 Troeltsch i. m. 137, 510.1. — H. Link : Die geistliehen Brüderschaften des deutschen Mittelalters, insbesondere die Lübecker Antoniusbrüderschaften. Zeitschrift des Vereins für Lübeckische Geschichte und Altertumskunde. Bd. 20. H. 20. 1920, 195. 1. 4 Temesvári P. : Serm. de temp. pars, aestiva, 20. V. ö. Pásztor 1. h. 150. 1.