Századok – 1941
Értekezések - PÁSZTOR LAJOS: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában - 140
180 PÁSZTOR LAJOS megszüntetése volt. Az adományozón van a hangsúly s nem azon, aki rászorul a támogatásra. Az egyes ispotályok fenntartásához szükséges adományokat kérő felhívások is elsősorban azt emelik ki, hogy lelkiüdvösségéről gondoskodik az, aki idejében segítségére siet az arra rászorulóknak.1 Másnak segítségére lenni a vallás követelménye. Az alamizsnaadás, a felebaráti szeretet gyakorlása az Isten előtti érdemszerzés egyik módja. Temesvári Pelbárt és Laskai Ozsvát mindketten igen gyakran hagsúlyozzák beszédeikben, hogy az alamizsnaadás Istennek tetszőbb, mint a puszta böjt ölés.2 Az egyház nemcsak tanításával buzdítja a hívőket az adakozásra, hanem búcsú-kiváltságok engedélyezésével is. így például Antal brassói plébános és a városi tanács kérésére, hogy a hívek annál bőkezűbben adakozzanak a városban levő Szent Antal-kórház céljaira, — ahová igen sok beteg és szerencsétlen folyamodik, különösen pedig olyanok, akik a törökök kezeiből menekültek meg — a pápa 1499-ben az év három ünnepére 7 évi, négy másik ünnepre pedig 5 évi búcsút ad mindazoknak, akik bűneiket valóban megbánják, meggyónják és valamennyi alamizsnában részesítik a kórházat.3 A római Szentlélek-renddel kapcsolatos kórházak részére adományozóknak a pápa 1515-ben hirdet teljes búcsút. VI. Sándor többeket, közöttük Faustus pápai nótáriust és Pesti (?) Ferencet, a székelyvásárhelyi Szentlélek-kórház priorját bízza meg azzal, hogy a búcsút Magyarország, Horvátország, Bosznia, Csehország, Szerbia, Erdély (Transsylvania) Székelyföld (Siculia), valamint Lengyelország, Oroszország, Poroszország, Litvánia, Pomeránia stb. területén kihirdessék s az adományozókat a társulat tagjaiul felvegyék4. 1 ,,magnum profeeto pietatis meritum reputamus indigentibus oportuno tempore manus prebere adiutrices, per hoc namque saluti animae multum consulitur" — írja Czipser Péter bártfai plébános és alesperes 1517 V. 8-án, midőn az esperesi kerületében levő plébánosokhoz azzal a kéréssel fordul, hogy adakozzanak a bártfai Szentlélek szegényház felsegítésére. (Tört. Tár 1884, 541. 1.) 2 „bonum est ieiunare . . . , sed melius est elemosinam dare. Et si possibilitas non fuerit ieiunandi, sufficit . . . elemosina. Ieiunia vero sine elemosina non sufficit, dum utrumque potest. Si autem forte aliquis ita pauper est, ut non habeat, quod tribuat, illi sufficit bona voluntas." Laskai O. : Quadragesima. Biga Salutis I. 10. A, v. ö. uo. XLV, XLVIII. S. és u. az : Serm. dorn. XXVIII. — Temesvári P. : Serm. de Tempore XXI. L. és CXII. Z. 3 Vatikáni Levéltár. Reg. Suppl. 1094. k. 182. 1. 4 Archivio di Stato di Roma. Fondo Hospit. S. Spiritus in Saxia de Urbe. vol. 111. f. 73, 77.
