Századok – 1941
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Az egynyelvű ország 113
134 MÁLYTTSZ ELEMÉR tést jelentett, mivel csak a legelőkelőbbek remélhették, hogy birtokpereikkel a király vagy kijelölt helyettese, a főkancellár személyesen foglalkozik. Eleve is gondolhatjuk, hogy nem a közbesenyőknek a „törvénykezési mentességét" akarta a király biztosítani, mintha azokat vonta volna ki a megye hatásköre alól. Ha reájuk gondolt volna — bár ismételjük, elképzelhetetlen, hogy az ő egymásközti apró-cseprő pereikben akart volna bíráskodni — bizonyára megemlíti kiváltságlevelében a vidék besenyőségének központját, a mai Nagybesenyőt, 1332-ben : Forum Bissenorum, annak lakóit is. Ezekről azonban nem szól. De egyébként az oklevelek szövegéből is kitűnik, hogy földesurakat véd a király, ha t. i. felsorolt hét falujoknak birtokjogai veszélyben forognának. A falvakra valóban igényt emelt a Csanád-nemzetség, nem egyre bizonyára jogosan, ha pl. Veresdob, Végvalkány 1256-ban és 1337-ben az ő birtokai voltak.1 A királyi kegy elnyerője valószínűleg a csanádi besenyők vezetőnemzetsége volt, amely nemesnek számított s földesúri joghatóságát besenyők és más jobbágyok felett egyaránt érvényesítette.2 Közbesenyőkről a kiváltságlevelek, ismétlem, nem szólnak. Zsigmond említett oklevelében olvashatjuk egyébiránt a következő kitételt : „conditione Bissenatus eorum requirente". Valószínűleg ezt a kifejezést értelmezte Szekfü 1935-ben így : „az ő besenyő jogaik alapján", hogy azután 1940-ben megint „iure Bissenorum"-nak fordítsa vissza. Az elmondottakból, az adatok részletező elemzéséből világosan kitűnik, hogy a besenyők előkelői voltak azok, akik különböző kiváltságokban részesültek, g nem tömegük élt különleges jogi helyzetben. A közrendű besenyők sorsa ugyanaz volt, mint a magyarság tömegeié : jobbággyá lettek, mégpedig vagy a besenyő nemesek, vagy pedig más földesurak hatalmába kerültek. Igen korai példák ismeretesek, hogy besenyők tárnokokká lettek, vagy egyházi földesúr, mint a garamszentbenedeki apátság jobbágyaivá.3 Ugyanolyan átalakuláson mehetett át a besenyőség, mint a kun nép : 1 Wenzel G.: Árpádkori új okmánytár, VII. k. 430. 1.; Anjoukori-okmánytár, III. k. 367. L; Borovszky i. m. 2 Mivel a Csanád-nemzetség tagjai 1337.-i osztozkodásuk alkalmával úgy határoztak Veresdob felől, hogy azt közösen fogják méneseik számára legelőnek használni, a falu lakosairól pedig így emlékeztek meg : populis seu iobbagionibus in ea congregatis et congregandis, lehetséges, hogy az ekkor átköltözött besenyők révén igényelték a falut a besenyő nemesek. A körülmények olyasfélék lehettek, mint amelyekre Szabó I. ugyancsak a XIV. sz.-ból hoz fel példát (Ugocsa megye, Budapest 1937, 101. 1.). 3 Györffy i. m. 25., 27. 1.
