Századok – 1941

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Az egynyelvű ország 113

AZ EGYNYELVŰ ORSZÁG 129 székelyeket egyaránt hozzájuttatta az egységüket, összetartozásukat kifejező autonómiához. A fejlődés kezdete mindegyik népelemnél azonos : szásznál, besenyőnél, székelynél, kunnál egyaránt. A király az egyes nemzetségeket és a nekik megfelelő faluközösségeket nem akadályozza szokásaik megtartásában — az izmaeliták falvainak szétszakítására a vallási politika kényszeríti —, az igazságszolgáltatás, közigazgatás terén azonban hatalmát, befolyását határozottan érvényesíti. Az érdekeltek, akik érzik kemény kezének súlyát, szeretnének több önállósághoz jutni s vágyaik — bár nem valamennyiüknek — teljesülnek is. Azonban csak fokozatosan, több évszázados fejlődés során, s ami legfontosabb, nem a központi hatalmat kényszerítve, annak gyengeségét kihasználva. A fejlődést mindvégig az állam akarata szabja meg, mint az erdélyi szászok története azt oly kétségbevonhatatlanul igazolja. Királyaink nem kényszerből, de nem is kedveskedésből, idegenek iránti szimpátiából adják meg a XIII. századtól kezdve egymás után a kedvezményeket, amelyek a XV. században az autonómiához vezetnek el, hanem mert a főnemesség, majd a köznemesség tényezővé válásával módosulván államunk jellege, a hatalom gyakorlását illető felfogásuk is átalakult.1 Az az állítás, hogy a XI. században éppen úgy autonómiájuk volt a nemzetiségeknek, mint később, nemcsak figyelmen kívül hagyja a folytonos átalakulást bizonyító jelenségeket, hanem történetünket megmerevíti, elszürkíti, sőt értelmetlenné is teszi. Amit pedig Szekfű a megyéről s annak a nemzetiségekkel való kapcsolatáról mond, az már egyenesen zsákutcába vezető okoskodás eredménye. Ügy véli, hogy a nemzetiségeknek a királyi megyétől való függetlensége, az ispán hatásköre alóli mentessége, aminek következménye a külön székely, besenyő ispánok alá tartozás, a nemzetiségi autonómiák bizonyítéka. „Kétségtelennek tarthatjuk — fejtegeti, — hogy a magyar élet igazában a megyék kereteiben folyt le és ha a nem-magya-1 A magyar állam jellegének, szerkezetének, az államnak mint uralmi formának, hatalmi szervezetnek a változásai természetesen függetlenek a nemzetiségektől s a társadalmi fejlődéssel vannak kapcsolatban. Amit erről értekezésemben (261. s köv. 1.), a fenti kifejezéseket használva, elmondottam, azt bizonyára senki sem értelmezi úgy, mint Szekfű s nem fogja hinni, hogy „a magyar uralom egy újabb formájának'' következményéül fogtam fel a nemzetiségi politikában bekövetkezett változásokat. A magyar állam mint hatalmi szervezet vagy uralmi forma és a magyar uralom közt félre nem érthető különbség van. Századok 1941 XV—VI.