Századok – 1941
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Az egynyelvű ország 113
128 MALYUSZ ELEMÉIl helyzetüket a városok nem Szt. István korából örökölték. Ha a sokat emlegetett 1244.-i pesti kiváltságlevél a bíróválasztás jogát biztosítván a polgároknak,külön hangsúlyozza, hogy a nádor helyettese nem szállhat meg körükben és nem ítélhet felettük,1 bizonyosra vehetjük, hogy korábban a nádor bírói jogköre alá tartoztak. Sőt voltak városok, amelyeket nem is illetett meg a választás joga. így Óbudát sem, mert itt a prépost nevezte ki a bírót — akár idegenből is elhozhatta — sa polgároknak csak annyi joguk volt, hogy hat esküdtet delegálhattak melléje. A bíiságok, a hatalom megoszlásának megfelelően, általában a prépostot illették ; az esküdteknek csak a vérügyekben kirótt aknak egyharmada jutott.2 Mivel a XV. század közepén Óbuda hatóságának szervezete nem különbözött a többi városétól,3 nyilvánvalóan nem gátolták leküzdhetetlen akadályok a felemelkedést. Az autonómia azonban fejlődés eredménye, mégpedig a többi város esetében is. Ezért hangsúlyozhatjuk, hogy a XIII. század-végi állapot a gyorsabban önállósuló városok életében sem Szt. István korának hagyatéka. De pontosan ugyanilyen a nemzetiségek, a nem-magyar népelemek helyzete és törekvése. Az 1222.-i árpási kiváltságlevélből nyilvánvaló, hogy még a harcos besenyők sem maguk intézték ügyeiket. A központi hatalom nem érintette szokásaikat, meghagyta a nemzetségfők tisztségét is,4 viszályaikat azonban a körükbe leküldött besenyő udvarispánnal intéztette el. A bírságok tehát itt is idegen kezekbe kerültek. Ez a rend önkormányzatinak nem nevezhető. Besenyő autonómiáról akkor lehetne beszélni, ha az egész országban szétszórt besenyő csoportok éppen úgy megtalálták volna az együttműködés módját s éppen úgy kifejlesztették volna egész tömegüket összefogó magasabb szervezetüket, mint ahogyan a városoknak, a székelyeknek vagy a szászoknak sikerült céljaikat elérniök. Ezeknek a székszervezettel, amazoknak pedig polgári renddé tömörülésükkel. Hasonló besenyő törekvéseknek azonban nyomuk sincs. Nyilvánvalóan azért, mert amikor a társadalom általános fejlődése az autonómiák kialakulására kedvező lett, a besenyők már eltűntek, felolvadtak a környező népben. A rendiség korát ők már nem érték meg. Azt az időt, amely a szászokat, 1 Budapest történetének okleveles emlékei (sajtó alá rendezte Gárdonyi A. Budapest 1936), I. k. 42. 1. 2 Uo. 39. 1. 3 V. ö. Orsz. Levéltár, Dl. 14,370 s a Csánki-féle gyűjtés több oklevelével. 4 Mint mindezt cikkemben (290. 1.) elmondottam.
