Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román történetírás válsága 30–83

68 ELEKES LA.JOP ideje nála élt, s aki eltelvén a visszahelyeztetés reményével, elsősorban viseli a felelősséget ezért a háborúért, amelyből annyi rossz származott. István Chiliából visszatérve megjutalmazta a várnagyot, Isaiát, aki egyben sógora is volt, és később Buciumot adta melléje, míg Cetatea Albában egyedül hagyta Sbiareát (. . . .). Ezévi okleveleiben semmi sem mutatja, hogy beleavatkozott volna Erdély ügyeibe, hiszen az, gőgjében, nem szokott véleményt kérni a mieinktől a maga dolgairól. 1467 júniusában Bârladban van, az ország keleti részén, szeptemberben és októberben Szucsávában, ahol adományt tesz Humor-kolostor számára. Ez volna a bevezetés. Mint látjuk, Iorgánál mintegy ötször annyi, mint Giurescunál, de ez a terjedelembeli különbség éppen nem jelent minőségi többletet. A lényeg, ami Giurescu szövegében egyszerű és világos, nála felismerhetetlenül szétszóródik, elsikkad, írása kusza, zavaros. Ok nélkül halmoz egymásra össze nem tartozó részeket, az egyes adatok közt nem teremt szerves összefüggést. Fegyelmezetlenül zsúfolja fel mindazt, ami írás közben eszébe jutott, egy csomó olyan részletet, aminek a moldvai hadjárathoz semmi köze nincs, sőt olykor egy-egy mellékmondatával is messze ugrasztja a figyelmet attól, amiről tulajdonképen beszél. Semmi értelme annak, hogy beszúrta Gerébről szólván, hogy Räsinarit zálogul bírta, de nem tudta elhárítani a feleslegesen felötlő adatot. Másutt célzatot burkol hasonló, látszólag fegyelmezetlen mellékmondatokba, így példáid abba, ahol a Mátyás-kori Erdélyről szólván, hirtelen átcsap a szászvárosi bíróválasztásra. Ezzel azt akarná sugallani, hogy a XV. századi erdélyi városokban a román elem már számottevő volt. Ez nem áll. Alaptalan és célzatos sok más beállítása is, általában az erdélyi viszonyok ábrázolása, az „osztrák" Pösingi (ez Bazini János akar lenni !), a cseh Giskra kiemelése a hadjáratokból kimaradó magyar nemeséggel szemben, a szepesi „elszakadási" törekvések, s a „tulajdonképeni" Magyarország emlegetése. Mindez olyan magyarellenes kisebbítési célzatokra vezethető vissza, aminőkre munkánk első részében már felhívtuk a figyelmet. Önmagában helytelen, a fejezethez pedig semmiképen sem tartozik és csak zavart kelt. A folytatás, a fejezet törzse a következő : De minthogy Moldva urai, mint újabb korban látjuk, Vrancea, Câmpulung felől híreket kaphat-István megerősítette a hágót, úgyhogy Mátyás csak harccal tudott utat törni, „tűzzel-vassal",