Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román történetírás válsága 30–83

A ROMÁN TÖRTÉNETÍRÁS VÁLSÁGA 67 zott a királlyal szemben, a szabadságok helyreálltáig, s engedelmességet János vajda és társa, egy másik német, Eldesbach Berchtold, s mellettük az ország ispánjai iránt. Ez a lázadás, amelyet Roth Benedek lobbantott fel, nagyon hasonlított ahhoz, amelyet másfélszáz évvel azelőtt oly nehezen fojtott el Károly Róbert. Magyarok is támogatták, például Geréb Péter, aki Rásinarit zálogul bírta a koronától, s aki nemcsak vagyonát, de fejét is vesztette. A szepesi németek is azt hitték, hogy eljött az ideje elszakadniuk a tulaj donképeni Magyarországtól. Az osztrák, aki megmutatta, hogy Erdélynek elég ereje van önmagát megvédelmezni, király lett ebben az országban, amelynek sorsát 1462 óta irányítván, vezetéséhez hozzászokott. Mátyás azonban sereggel rendelkezett, nem ugyan a nemességgel, amelyet nemigen látunk hadában, de legalább a cseh Giskra zsoldosaival, akikkel bármit tehetett. Örököltén jó katona lévén, sebten összegyűjtött nem kevesebb, mint 8000 lovast és 4000 gyalogost. Ellenfele még készülődött, s rögtön megadta magát, Brassó hűséges volt és jutalmat kapott, egyedül a szebeniek makacskodtak. A király, harc nélkül győzve már augusztusban, szeptember végén Kolozsvárt volt, s egy hónappal utóbb Szeben is kénytelen volt befogadni őt. Novemberben Segesvárra, innen Brassóba ment, ahol nehéz elhatározás várt reá. Nem a havaselvi Radu ellen, aki mint mindig, most is tétlen maradt, hanem az ellen, akiről tudta, hogy állítólag kapcsolatban állt a már megbüntetett lázadókkal, aki dúlta a székelységet és befogadta a menekülőket : a moldvai ellen. István helyére, aki huszonötéves fejjel sem vett tudomást arról, hogy szomszédja hatalmas és gőgös úr, Petru Áront akarta ültetni, aki hosszú Legelőször az erdélyi lázadást fojtotta el (1467 szeptemberében), azután István ellen indult. Nov. 11. a 40.000 főnyi magyar sereg Brassónál állt ; innen az Ojtoziszoroson át vonult Moldva felé. 6*