Századok – 1940
Értekezések - ELEKES LAJOS: A román történetírás válsága 30–83
A ROMÁN TÖRTÉNETÍRÁS VÁLSÁGA 53 tehertétel, amivel egész eddigi fejlődésében hiába küzdött s ami végül, sok vajúdás után, a jelenlegi válsághoz vezetett. A román történetírás előzményei, egészen a mult század nagy nemzeti fellendüléséig, nem lépték túl a krónikairodalom kereteit. Ez az irodalom sem volt nagyméretű, legértékesebb részében egy-két nyugatias képzettségű nagybojár személyes munkásságának, szélesebb érdeklődésének eredménye. Kezdetei a XVI. századig vezetnek vissza. Ekkor készültek, bár minden bizonnyal korábbi (udvari) feljegyzések alapján, az első, szláv nyelven írott román krónikák. Látókörük még szűk, közléseik szárazak és rövidek. A kolostori eredetű putnai krónika például a moldvai vajdák névsorát és uralkodási évét közli, egy-két fontosabb politikai és egyházi esemény futó említésével. A XVII. században valamelyest szélesbedik az érdeklődés, egymásután tűnnek fel a krónikák, azaz részben gesták, Moldvában Ureche, illetőleg Simion dascál műve, a Costinok munkái, Havaselvén Moxa, Milescu, Radu Greceanul stb. írásai. A szerzők most már többé-kevésbbé előkelő udvari emberek, főtisztek. Ami írói értéküket illeti, messze elől jár köztük a nagy moldvai triász, Ureche és a két Costin, akik Lengyelországban tanultak és onnan hozták magukkal nyugatias képzettségüket, szélesebb történelmi látásukat. Munkájuk néhol kitűnő korrajzzá izmosodik. Velük összehasonlítva már némileg hanyatlást jelent a XVIII. század. Ez is termelt nagy egyéniségeket, így a legújabb kor előtti román irodalom legszélesebb érdeklődésű, szabadon csapongó elméjét, D. Cantemirt. De ő mint történész már kevésbbé gondos, munkájában intrikák, cselszövések aprólékos rajza köti le. Viszont ebben a korban jut le az érdeklődés szélesebb rétegekig ; a XVIII. században írt a moldvai néphagyományok első tudatos átmentője, Neculce. Havaselvének fejlődése némileg eltérő, főleg azért, mert itt a művelt réteg nyugati kapcsolatai gyengébbek voltak, a történetírás nem jutott olyan magas fokra, mint a moldvai íróknál s nem tárulhatótt olyan mélységekig. Havaselvén nem volt Miron Costin, sem Ion Neculce.1 A román krónikások az egyetemes történet iránt is érdeklődtek, bár ez az érdeklődésük csak néhány fordításban, vagy kompilációban jutott kifejezésre. De elsősorban saját szűkebb hazájuk sorsa kötötte le figyelmüket, a fontosabb művek Moldva, vagy Havaselve önálló történeteként születtek. Úgy látszik, sikerült a társadalmat is érdeklődésre bírniok, mert egy olasz író, A. M. Delchiario, aki a XVIII. század elején járt Havasalföldön, azt tapasztalta, hogy szinte minden bojári udvarban akad egy-két régi kézirat, amely a vajdák uralkodási rendjét s a fontosabb országos eseményeket sorolja fel.2 Ez arra vall, hogy 1 A román krónikás írók ismertetését magyarul Barbul adta i. tanulmányában. Részletesebb tájékozásra ld. S. Puseariu : Istoria literaturii románé. Epocha veche (ed. Il-a, Sibiu 1930). 2 Istoria delle moderne rivoluzioni dellaValaehia (Venezia 1718). (Id. Barbul 5. 1.)
