Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román történetírás válsága 30–83

A ROMÁN TÖRTÉNETÍRÁS VÁLSÁGA 43 természetesnek látják, azt pedig, ha valaki magyar részről óvást emel, rosszindulatú, illetéktelen beavatkozásként kezelik. Újabban a magyar bírálatoknak mégis mutatkozott valamelyes hatásuk, de nem olyan irányban, mint kívánatos volna. Haragot, felháborodást váltottak ki, s fokozták azt a kelletlen kisebbségi érzést, elmúlt idők beteges hagyatékát, amit a románok a magyarsággal szemben hiába próbálnak magukból kiirtani. Küzdenek ellene, mert nemzeti büszkeségüket sérti, és éppen ezért gyakran esnek az ellenkező végletbe. Letűnt korok tárgyüag jogos, de túlságosan éles magyar bírálataira román részről teljes elzárkózás, elfojtott harag és ki nem alvó gyanakvás volt a válasz. Ma pedig, amikor a magyarság már arra törekszik, hogy a viták kicsinyességén felülemelkedve, magasabb szempontok szerint próbáljon alapot teremteni a megértő közeledésnek, a románság támadásba lendül és saját kisebbségérzésének leküzdésére gyakran alkalmaz olyan módokat, amelyek a megértést lehetetlenné teszik. Azt az elutasító magatartást, amit a román történetírás a magyar eredményekkel szemben manapság tanúsít, elsősorban szintén erre vezethetjük vissza. A kisebbségi érzés leküzdésére irányuló törekvés tekintélyes irodalmat mozgat. A cél elérésére két mód kínálkozik : a románság történeti szerepének kifényesítése, s a magyar eredmények kisebbítése. Iorgánál gyakori példáit látjuk mindkettőnek. A román államot már kezdeteiben olyan dicsőnek tünteti fel, amilyennek talán maguk az alkotói legszebb álmukban sem hitték. A magyar birodalmat viszont nyers hatalmi alakulatnak, vagy idegen szándékok puszta eszközének szereti beállítani, magasabb céljairól, létének egyetemes középeurópai fontosságáról nem vesz tudomást, élvezettel pécéz ki olyan adatokat, amelyekből valami, a magyarokra hátrányos megállapítás derülhetne ki, esetleg éppen az, hogy valahol alulmaradtak a románsággal szemben.1 A támadások a magyar mult egészét, s hivatott kutatóin keresztül, a mai magyar művelődést érik. A lelki alap, az öntudatlan célzat mindig ugyanaz. Legvilágosabban fejeződik ki a kolozsvári román egyetem első tíz évi munkásságának ismertetőjénél, I. Cráciunnál, 1 Csak például említjük következő helyeit : Istoria Românilor (Bucuresti 1937) c. művében (IV. 145. 1.) úgy állítja be Mátyás bosnyák hadjáratát, amely a török visszaszorítását célozta s egy jól átgondolt, hatalalmas birodalomszervező terv része volt, mintha egyetlen értelme csak az lett volna, hogy Újlakit (!) trónhoz juttassa. — III. 12. s köv. 1. a magyar államot „zsákmányegyüttes"-nek minősíti, a királyságot pedig a törzsfőnökség folytatásának -— bizánci fensőbbség alatt ! (Ez nem zavarja abban, hogy másutt a királyság egyetlen lét- és jogalapjának a pápai összeköttetést mondja.) — IV. 154. . a román Orheiu nevet a magyar Várhegyből származtatja, de sürgősen hozzáteszi, hogy ,,e név nem jelent többet, mint hogy a moldvaiak átvették ezt a szót", nehogy valaki mélyebb népi vagy kulturális hatásra merjen gondolni ; pedig egyébként ugyancsak könnyen bánik a következtetéssel ! •— Alulmaradásra ld. pl. alább a bányai csatával kapcsolatban.