Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román történetírás válsága 30–83

42 ELEKES LA.JOP könyve a jónak és rossznak sajátos keveréke. Jó csak az benne, hogy adatait igyekezett megválogatni, viszont egészen rossz a felhasználás módja. Helytelen a kenézség, téves a jus valachicum, hibás a katolikus térítés értelmezése, az pedig egyáltalán nem áll, — adat legalább nincs rá —, hogy e románoknak a tatárokhoz bárminő közük lett volna. A fiatal szerző azzal követte el a legsúlyosabb vétségeket, amit már Hunfalvy is szemére lobbantott a korabeli román történészeknek : az adatok önkényes, apriorisztikus értelmezésével. Eleve abból indult ki, hogy bármit mondanak az adatok, a Temesközön már a magyarok előtt ott élt a románság. Mi ebben nem keresünk feltétlen szándékosságot, de leszögezzük a hibát, hozzátéve, hogy ez elsősorban egyes nemzedékeken át örökölt elméleteknek kritikátlan átvételében, s a kultúrkörnyezet hatásaiban gyökerezik. Gherghina jó román, és nem akart vagy nem tudott szakítani az erdélyi román prioritás hagyományos gondolatával. De ha történetesen nem román, hanem bármely más kultúrkörnyezetben nő fel, tételét bizonnyal másként dolgozta volna ki. Ezzel a néhány sebtiben előragadott példával csak azt akartuk érzékeltetni, hogy mi az, amit a magyar történetírás a román munkákban „bizonytalanság", „megbízhatatlanság", „apriorisztikus gondolkodás", „megalapozatlanság", s más hasonló címeken szokott elkönyvelni. Bármennyire igyekszünk is mindent megérteni, azt nem lehet csodálnunk, hogy magyar részről ezeket a jelenségeket ma sem látják jószívvel. Ha nem is keresnek bennük tudatos rosszakaratot és politikai célzatot, annál inkább megerősödnek abban a véleményben, hogy román oldalon nem törekednek a vitás pontok megértő felülvizsgálatára. Magyar oldalon a Hunfalvy éles kritikáit követő, lenéző közöny már felengedett, sőt, mint láttuk, egyes jelenségek határozottan megértésre, közeledés szándékára vallanak. Ezt azonban a túlsó oldalon mutatkozó hibák erősen megnehezítik. Ahhoz, hogy ezeket a nehézségeket egészükben felmérhessük, okvetlenül szükséges megismernünk, hogy miképen vélekszenek a mi irodalmunkról román oldalon. Előző fejtegetéseink alapján talán nem is olyan meglepő, de mindenesetre különös, hogy ott éppen bennünket vádolnak apriorisztikus elvekkel, nyerseséggel és politikai célzatokkal, mint például Iorga számtalan művében tette.1

6 és ügytársai, miközben ilyen vádakat emelnek, léptennyomon használják a magyar forráskiadványok anyagát, s azt mégsem tartják érdemesnek, hogy az egyes adatok bőséges magyar irodalmát csak egyszer alaposabban áttanulmányozzák. Magatartásuk határozottan támadó. A Hunfalvytól bírált írók kora óta megszakítatlan sorban hagyományozódnak körükben olyan nézetek, amelyek tárgyuknál fogva magyar érdekűek, sőt amelyek magyar szemmel nézve nem egyebek, mint a magyar fejlődés valamely részének jogtalan eltulajdonításai. Ezeket már egészen 1 Legutóbb pl. Domanovszky Sándorral folytatott vitájában. A választ Id. Archívum Eur. Centro-Or. 1938, 508. 1.