Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román történetírás válsága 30–83

40 ELEKES LA.JOP tására még a nagy forráskutatás kora után, ma is kevés az ismert, megrostált, felhasználható anyag. Ilyenformán pontos, modern feldolgozások is alig készülhetnek. A bizonytalanságokat tehát némi jóindulattal meg lehet érteni, bár természetesen nem fokozzák bizalmunkat, s éppen nem nyújtanak biztosítékot arra, hogy más, a történetírás magasabb régióiban járó megállapításokat ellenőrzés nélkül tény gyanánt fogadhatunk el. Vannak azonban olyan jelenségek is, amelyek félreérthetetlenül a magyarság ellen irányulnak, s amelyek magyar körökben jogos elégületlenséget keltenek, annyival is inkább, mivel, sajnos, eléggé általánosan mutatkoznak. Alább, a román magatartás vázolása közben, érinteni fogunk néhány román munkát, amelyből világosan kiolvasható az a bántó törekvés, hogy a magyar fejlődés egyes tényezőit saját népük számára sajátítsák ki. Példákat fogunk látni a magyar kultúrmunka lekicsinylésére, tagadására, semmibevételére, merőben méltatlan beállítására. Effajta jelenségek, mint mondottuk, méltán váltották ki a magyar körök rosszalását. Hiszen legtöbbjüket már azzal is el lehetett volna kerülni, ha a román szerző elegendő fáradságot vesz magának ahhoz az elemi kötelességhez, hogy néhány, tárgyába vágó adatot, kommentárnélküli magyar közlést pontosan végigolvasson. Az, hogy ezt elmulasztotta, magyar felfogás szerint vagy tudománytalan könnyelműség, vagy teljes rosszhiszeműség jele és csak arra jó, hogy a magyar és román történetírás ellentétei annál jobban kimélyüljenek. Effajta állandó ütközőpont például magyar nemzetségeknek románként való emlegetése, illetőleg egyes valóban idegen eredetű családok természetes elmagyarosodásának sérelmi tényként való beállítása. A múltnak sérelmi szemlélete önmagában értelmetlen, s másutt éppen ezért már túlhaladott dolog, de a román történetírás egy tekintélyes részére még ma is erősen jellemző. Nagy kedvteléssel választanak ki reprezentatív alkalmakra olyan tárgyakat, mint a Hóra-lázadás, vagy a királyföldi románság jogi helyzete. Ezek különösen alkalmasak arra, hogy történelmi feldolgozásuk örve alatt népi sérelmek, nemzeti gyűlölködések törjenek felszínre. Örömmel jegyezzük meg, hogy újabban e tekintetben is bizonyos enyhülés tapasztalható : a tárgyválasztás megmarad, de többnyire már tárgyiasságra törekvő hang, adatszerű ismertetés húzódik mögéje. Kezdetnek ez is valami, de sok tekintetben máig megmaradtak az előítéletek, s még a legkiválóbb tudósok sem mentesülnek tőlük. Példa erre maga Giurescu, aki egy 1463.-i erdélyi intézkedésből — hogy a várakat magyar jobbágyok gondozzák — azt a következtetést vonja le, hogy a nemmagyart kínozták, míg a magyar háborúba mehetett (!), s ebben az egyedüli adatban általános bizonyítékot keres arra, hogy a XV. század népmozgalmainak elfojtásában, jobbágy ellenes szövetkezéseiben is már nemzetiségi szempont lappangott.1 Holott az említett intézkedés honvédelmi célból, s mint más példákkal kimutathat-1 Giurescu: Ist. Rom. II/l. 294. 1.