Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román történetírás válsága 30–83

A ROMÁN TÖRTÉNETÍRÁS VÁLSÁGA 39 másnak is ellenmondó részeket, amelyek nem állják a józan kritika választóvizét. De, mint mondottuk, nem az a szándékunk, hogy bárkit is nevetségessé tegyünk, s ezeket a részleteket különben is bárki fellelheti a kontinuitás vitairodalmában. A XIV. században azonban megszaporodnak a forrásadatok, a románságnak már saját oklevélanyaga van, tehát nagyobb biztonságot várhatnánk. Ezzel szemben elemi részletekben, eseménytörténeti, vagy uralkodók származását illető adatokban is nagy bizonytalanságot látunk. Hogy csak néhány példát említsünk, II. Dan uralkodó vajda, Zsigmond királyunk egyik vazallusa, I. Mineanak a korról írott munkája szerint Erdélyből, tehát magyar segítséggel jutott uralomra. Const. С. Giurescu viszont, a mai román történetírás egyik vezéralakja, aki könyvének ebben a részében nagyrészt Minea eredményeit használta fel, minden magyarázat nélkül állítja azt, hogy Dant a török segítette trónra.* Ami a vajdák sorrendjét illeti, ma is vitás, hogy volt-e egyáltalán egy II. Basaraba nevű uralkodó, II. Vladislav és Vlad Dracul között. Azt sem tudjuk pontosan, hogy milyen események követték Vlad Dracul halálát, s kik vettek részt tulaj donképen az akkori zavaros trónviszályban. Sok esetben azt sem lehet az irodalomból megállapítani, hogy valamelyik uralkodó vajda honnan származott. Legtöbbször sem a nagy szintézisek, sem a részletmunkák nem adnak egybehangzó, megnyugtató választ. A XV. század hetvenes éveiben például két azonos nevű vajda, id. Basarab (Laiotá) és ifj. Basarab (Tepelus) küzdött Havaselve birtokáért. Costáchescu, a kiváló román forrásközlő, az adatok egybevetésének elsőrangú mestere, helytelenítvén a körülöttük uralkodó nagy bizonytalanságot, megkísérelte megállapítani személyazonosságukat. Egyik művében oldalakon keresztül sorolta fel a reájuk vonatkozó ellentétes nézeteket és forrásadatokat, de rokonságuk fokát még ő sem tudta teljes bizonyossággal kimutatni, s végül csak annyira jutott, hogy „nagyon közeli rokonságban nem voltak".2 Alább, a „régi" és „új" iskola összehasonlítása során, alkalmunk lesz még néhány hasonló adatot említeni. Bizonytalanságok elvégre mindig és mindenütt vannak. Nálunk is vitatják, mondjuk, egy koraárpádkori társadalomcsoport pontos helyzetét, vagy egy önmagában is szubtilis finomságú szellemi áramlat valamely megnyilvánulását a kor kulturális életében. De uralkodók személyi adatait, trónraléptük körülményeit, s az elemi eseménytörténetnek más hasonló, alapvető adatait ötven-száz év előtt vitatta meg a magyar történetírás, egészen természetes tehát, hogy idegenül és értelmetlenül nézi a román irodalomban tapasztalható bizonytalanságot. Pedig ennek igen természetes okai vannak, elsősorban abban, hogy a középkori vajdaságok kusza eseménytörténetének teljes megvilágí-1 I. Minea:Vlad Dracul fi vremea sa (Iaçi 1928), 29. 1-,ill. Const. С. Giurescu: Istoria Romànilor II/l. (Bucurefti 1937), 2. 1. 2 M. Costáchescu : Arderea Târgului Floci sji a Ialomitei ín 1470 (Taçi 1935), 99—103. 1.