Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román történetírás válsága 30–83

A ROMÁN TÖRTÉNETÍRÁS VÁLSÁGA 37 minden sérelmes pontot kikerülve igyekeznek feltárni a román kulturális élet egyik-másik jelenségének értelmét. Ilyesféle volt már 1912-ben Barbul Jenő tanulmánya : A román történetírás 1820-ig, ilyen Sulica Szilárd dolgozata a történelem és a segédtudományok fejlődéséről Romániában, Makkainak már említett beszámolója, vagy irodalomtörténeti síkon Gáldi László kitűnő munkája a román irodalomtörténet tájrajzi problémáiról.1 Bennünk is őszinte vágy él a megértés iránt, de nem titkolhatjuk, hogy a másik oldalon alig látunk hasonló jelenségeket. Ami van, az gyönge és bizonytalan, negatívumban, nemtámadásban nyilvánul. Másrészt, hiába értünk meg valamit, ha az esetleges hibákat nem igyekszünk közben kiküszöbölni. Hiba pedig, sajnos, ma is elég sok van a román történetírásban. Nem vádaskodunk, s az sem lehet célunk, hogy rövidre szabott előadásunkban mindazt a hiányt, gyengeséget felsoroljuk, amit magyar szakemberek román művekben kifogásoltak, vagy kifogásolhatnának. Csak példaképen említünk néhány tényt, mintegy magyarázatául annak, hogy a magyar irodalom minden megértő jószándéka mellett sem tud teljesen felengedni a román eredményekkel szemben. Kétségtelen, hogy Romániában a forrásfeltárás és forráskritika az utóbbi évtizedekben jelentősen előrehaladt. De az is bizonyos, hogy a kiadott, hozzáférhetővé tett forrásanyag menynyisége még mindig eléggé kevés. További anyagok felkutatása nagy nehézségekbe ütközik. Akadnak, akik ezen úgy iparkodnak segíteni, hogy idegen forrásanyagot vonatkoztatnak a románságra, s feladatukat merőben rosszul értve, ilyen önmagában értelmetlen kisajátítással iparkodnak növelni a román történelmi forráskiadványok számát. Ilyen kísérletet tett például G. Popa-Lisseanu, az ismert nevű román történész és főiskolai tanár, aki ,,A román történet forrásai" címmel hatalmas kiadványsorozatot indított. Azonban mindjárt első kötete, mint őszinte meglepetéssel láttuk, egy nemromán forrásnak, a magyar Anonymus Gesta Hungarorumának teljes szövege volt. Érthetetlen, miért kellett erre nyomdafestéket pazarolnia, mikor magyar részről idők folyamán több kitűnő Anonymus-kiadást készítettek, másrészt pedig, néhány sorát leszámítva, egyáltalán nem is vonatkozik a románokra. Azt már Popa-Lisseanu román bírálója is megjegyezte, igen helyesen, hogy untig elég lett volna ezúttal csak román érdekű szemelvényeket adni. Hozzátesszük, hogy nagy irodalmú magyar forrásról lévén szó, csak olyan valakinek lett volna szabad hozzányúlnia, aki jól tud magyarul. A sorozat szerkesztője pedig, mint ezen a művén valóban bántóan meglátszik, nem tudott. Mégis bátorságot vett magának ahhoz, hogy negyedik kötetében ismét magyar forrással, Kézai Simon mester krónikájá-1 Barbul J. : A román történetírás 1820-ig (Budapest 1912) ; Sulica Sz. : Történetírás és történelmi segédtudományok Romániában. Turul 1926 ; Gáldi L. : A román irodalomtörténet tájrajzi problémái. Apolló 1935.