Századok – 1940

Szemle - Pillias; Émile: Études sur François II. Rákóczi; Prince de Transylvanie. Ism.: Komoróczy György 454

SZEMLE 455 téneti romantikával és rosszul értelmezett hazafisággal. A könyv a Revue des Études Hongroises-ban 1933 és 1937 között napvilágot látott különböző értekezéseket gyűjti össze és adja ki bővebb formában, újabb adatokkal kiegészítve. Mindnyájuknak legfőbb értéke az a tárgyilagosság, amellyel P. a vizsgált életkörülményeket és személyeket bonckés alá veszi ; objektivitása néha az ítéletmondástól is visszatartja s egyéni állásfoglalása helyett a források kiadásával, teljes reprodukálásával akarja elénk tárni a nem egyszer megdöbbentő, de mindenkor gazdagfolyású eseményeket. Csupán egy tanulmányban látszik a saját véleményét is érvényrejuttatni : a Rákóczi-féle játékház kérdésének tárgyalása során. S éppen a helyenként felcsillanó és érvényesülni engedett egyéni történetírói meglátás mutatja meg legjobban : mily igazságtalan P. önmagával szemben, amikor azt állítja, hogy munkája nem egyéb, mint egyszerű adalékok tárháza, amelyből majd egy történetírói elme megalkotja, felvázolja az összefüggések láncolatát és a változások szintézisét. Könyve kétségtelenül több egyszerű adattárnál : rendszeres gyűjtés nyomán megírt korrajz s ismeretlen levelezések alapján feltárt egyéniségvázlat. A közölt hat tanulmány közül az első (Franciaország és Rákóczi. XIV. Lajos beavatkozásának valóságos kezdete 1700—1703) azt az egymásrautaltságot tárgyalja, amely XIV. Lajos politikai érdekeit és a Rákócziban megtestesülő magyar felkelés- és szabadsággondolat támogatáskeresését összekötötte. Több ismeretlen levelet tesz közzé, melyek az akkori francia diplomácia játékát, a hívő Rákóczi és a számító francia udvar (P. ítélete) lelki antipólusait vetítik elénk. Érdekesek azpk az adatai is, melyeket a francia diplomáciának az 1710-es években megkísérelt törekvéseire hoz fel ; kitűnik, mennyire igyekezett XIV. Lajos Rákócziban az orosz segítség hitét még akkor is ébren tartani, amikor Európában már senki sem hitt a magyar szabadságmozgalom sikerében, sem a cár segítségében, csupán Rákóczi tisztalelkű politikai bizalma. A második tanulmány (Rákóczi kiadatlan levelei Besenval báróhoz, Franciaország danzigi követéhez, 1712—1713) a Franciaország felé hajózó és a Franciaországban tartózkodó Rákóczi lelkivilágát tárják fel 1712. nov. 10 és 1713. júl. 19. között. A fejedelem a szabadságharc bukását elemezve saját ártatlanságának igazolását keresi e levelekben. A harmadik fejezet a ,,L'Hôtel de Transylvanie" (1713—1716) helyiségeiben lefolyt játékokról, kártyázásokról és kockázásokról emlékezik meg s itt Rákóczi személye teljes igazolást nyer még abban az esetben is, ha tudott a visszaélésekről, amelyeket kísérői — volt tisztjei — sokszor kénytelenek voltak elkövetni, hogy megélhessenek, megfosztva még attól a támogatástól is, amelyet a nagy francia király fejedelmüknek megígért, de csak kis részben fizetett ki. A negyedik rész Rákóczinak a Grosbois-i kolostorban való tartózkodásáról emlékezik meg (1715—1717) s arról a lelki átalakulásról, amely a fejedelmet itt hatalmába kerítette s egészen janzenistává tette. Ennek az átalakulásnak volt eredménye Rákóczinak az a kérése is, hogy szívét a kolostorban helyezzék el, ami meg is törtónt, 1737-ben, de az eltemetés helyét sehogyan sem tudta megállapítani még P. sem. Ennek a tanulmánynak forrásanyagát különben legnagyobbrészt már felhasználta Zolnai Béla (A janzenista Rákóczi, Szeged 1927). Az ötödik értekezés (Rákóczi titkos utasításai Brenner abbéhez, franciaországi miniszteréhez, 1719—1720) azokat a körülményeket világítja meg, amelyek között egy nem szerzetesnek született iparlovag (mint P. írja) Rákóczi franciaországi vagyonának utolsó romjait is elpusztította. Végül a hatodik fejezetben azt a Párist ismerteti P., amelyben Rákóczi ós későbben felesége élt, külön-