Századok – 1940

Szemle - Siklóssy László: Az országgyűlési beszéd útja. Ism.: Török Pál 450

450 SZKMLE a másik leírásban azonban csonkán. A legtipikusabb példáját mutatja ennek a 2460. és a 2461. számú felvétel ; az író (Marienburg) keresztnév -monogrammja, L. J. feloldatlan, mintha meg nem állapítható lenne, holott a következő szám alatt teljes egészében ki van írva : Marienburg Lukas Joseph. Hasonlóképen furcsák az olyan, leírások, amelyekben a szerzőnek csak a puszta családneve van felvéve ; a 2954. sz. mű írója pl. egyszerűen Tanárki ; nem lehet tudni, hogy álnévről, appellativumról vagy hiányos vezetéknévről van-e szó ; csak a kötet végén levő névsor árulja el, hogy nevezettet Tanárki Mihálynak hívták. Ugyanígy Gotthard (1290), Gallarati (910), Gautier (736), Bencsik (1160), Rückert (1885) s mások keresztnevét csak a repertóriumból lehet megtudni. A különböző ortográfiai formában megjelenő családneveknél az azonosítás megkönnyítése céljából helyénvaló volna az általánosan elfogadott írásmódot is feltüntetni zárójelben. Bibliográfiánk ilyen kiegészítést a címleírásban csak elvétve (pl. Plenck (Plenk) 1263.) alkalmaz, a névmutatóban már gyakrabban, de ott sem következetesen. Ugyancsak határozatlanság mutatkozik (főleg a névtárban) az idegen keresztnevek írásmódja tekintetében. Egyszer — igen helyesen — az eredeti formában íródik a keresztnév (pl. Pisanelli Balthasar), máskor azonban —helytelenül — megmagyarítva : Hacquet Boldizsár. A kifogásolható adatoknak egy másik csoportját alkotják a nyilvánvaló tévedések. Néhány jellegzetes idevágó példa. Ehrenfels keresztneve, a regiszter szerint, Gáspár Pál, — az 580. sz. felvétel szerint valami E-vel kezdődő. A 716. mű szerzője Delius Traugott ; ugyanő a mutató szerint Delius Kristóf. A Georgikon tanára, Angyalffy Mátyás András keresztnévbetűi a 3041. nyomtatvány címfelvételében — tévesen — M(ark) A(urel)-ra vannak kiegészítve. Torkos állatorvos két egymás mellett felvett munkája címlapján (1895., 1896.) előbb Joseph, majd Christoph néven szerepel. Egy másik szerzőt névtelenül megjelent művein (2213., 2214.) a felvevő egyik esetben Szuppiny-nak, a másikban Suppini-nak ír. A 217. sz. címben felvett Bonbardi Müiályt tulajdonképen Bonbardus-nak hívják; az 1190-es munka íróját pedig vagy Andrád-nak vagy Anrád-nak. Az ilyen kétségtelen tévedéseket pontosan ki kellene nyomozni és utólag feltétlenül korrigálni, éppúgy mint az eligazodást zavaró sajtóhibákat. Végül pedig nem ártana bizonyosfokú címfelvételi racionalizálást bevezetni : a címek semmitmondó részeit elhagyni, a verzális írást a szerzői családnevekre korlátozni, a szerkesztői kiegészítésekhez szögletes zárójelet használni, a nemesi előneveknek mindenáron való feltüntetését mellőzni, az első kötetben bevezetett kommentárokat gyakrabban alkalmazni, s mindenekfelett egységesíteni, szabályzatba foglalni a technikai eljárás összes fázisait. Mindezek azonban aránylag jelentéktelen apróságok, melyek a nagyszabású mű komoly értékéből mit sem vonnak le. Hellász Jenő. Sikliíssy László: Az országgyűlési beszéd útja. Budapest 1939. Egyet. Nyomda. 8° 605 1. — A parlamenti gyorsirodában — úgy látszik — a „beszéd" szó a nyomtatásban megjelent vagy legalább a közönség részére leírt szöveget jelenti. „Hogyan készül a beszéd" c. fejezetében (406. és köv. 1.) S. nem arról számol be, hogy mi késztet fölszólalásra valakit, hogyan gondolja meg mondanivalóját, hogyan gyűjti, rendezi anyagát és végül is hogy adja elő gondolatait, — hanem arról, hogy miképpen történik az elhangzott szavak írásbafoglalása, másolása, javítgatása és végül közrebocsátása. Megemlékszik röviden az angol, francia és német törvényhozó testületek