Századok – 1940

Történeti irodalom - Schünemann; Konrad: Deutsche Kriegführung im Osten während des Mittelalters. Ism.: Kring Miklós 440

442 ^TÖRTÉNETI IRODALOM 442 Alighanem a népi bűvölet hatására írja, hogy a hódításban a német katonát a német telepesnek kellett volna megelőznie. Szerinte ugyanis a német hadvezetés csak a német kolonizáció nyomán termékennyé vált országok felett diadalmaskodhatott volna. Itt, úgy látszik, elfeledte Sch., hogy mit írt a termést elhordó, állatot elhajtó, portyázó taktika hatásairól. Minden­esetre érdekes volna pontosabban megvizsgálni — Sch. ezt nem tette meg — lehet-e beszélni és milyen mértékben a német, magyar és szláv területek mezőgazdasági viszonyainak az ott folyó had­járatokra gyakorolt hatásáról ? (Forrásainkra gondolva, azt kell mondanunk, hogy e kérdésre aligha fogunk valaha is kielégítő választ kapni.) A keleti politika sikertelensége örökösnek látszó fájdalma volt a német történetírásnak. A népi szemléletű tudomány kihúzta ezt a fájdalmas tüskét a német nép lelkéből. Ha ugyanis —-. mint Sch. írja — sikerül katonailag leigázni a keleti szomszé­dokat, a német politikai vezetés kénytelen idegen alattvalóit belekényszeríteni a magasabb gazdasági életformába s így a német telepes erdőirtó, földfelszántó munkája feleslegessé lesz, a német keleti kolonizáció elmarad, illetőleg a német .telepesrajok szét­szóródnak Lengyel- és Oroszország távoli vidékein, a közvetlenül szomszédos területek germanizálása pedig örökre lehetetlenné válik. „Wir können darum der Natur des Ostens im Grunde nur dankbar sein, dass sie sich dem deutschen Schwerte ver­schloss, um sich erst dem deutschen Pfluge zu öffnen" (84. 1.). A kis tanulmányról, amely a kiéli egyetemen beköszöntő előadás­ként hangzott el s amely korábban „Ostpolitik und Kriegführung1' címmel — itt-ott csaknem szószerint — az Ungarische Jahr­bücher-ben is megjelent (17. k. 31. és köv. 1.), befejező sorainak idézésével tulajdonképen már kifejeztük véleményünket. Még csak azt említjük meg, hogy nem ártott volna Bölcs Leó Taktiká­jának megfigyeléseivel szemléletesebbé tenni a hadviselés különb­ségeiről festett képet. A keleti hadjáratok katasztrófájának megértését talán elősegítette volna annak a pár sornak felelevení­tése, amelyben a császár arról ír, hogy a frankok milyen nehezen viselik el az időjárás viszontagságait s az élelem hiányát. Várat­lan támadásokkal, lesvetésekkel, kiéheztetéssel biztosabban lehet győzni felettük, mint nyílt ütközetekben. Mindezeknek s a hasonló kis hiányosságoknak felemlítése azonban már hiábavaló, mert annak, akitől a kutatások kiterjesz­tését, a részletesebb megvilágítást várhatnók, ez már nincs módjában : Sch. 1940 június lü-én elesett Franciaországban. Népének Nyugattal vívott nagy küzdelme kívánta áldozatul a germánság keleti érvényesülésének kutatásában leélt rövid életét. Az általános emberi részvéten túl, amelyet az időnek előtte kilobbant élet elmúlása nyomán érzünk, Sch.-ban mély meg­illetődöttséggel gyászoljuk a magyar történelem kiváló búvárát is. Munkaerejét szinte maradéktalanul a két nagy német népi megmozdulás, a középkori keleti kolonizáció és a török uralom után lezajlott magyarországi telepítések kutatásának szentelte.

Next

/
Thumbnails
Contents