Századok – 1940

Történeti irodalom - Horváth Jenő: Magyar kérdés a XX. században. Ism.: Baráth Tibor 443

^TÖRTÉNETI IRODALOM 443 A magyar városiasodásban a német kolonizáció termékét látta, eredményeit azonban nem tudta végleges formába önteni, mint ahogy csonkán maradt legnagyobb, a Mária Terézia-korabeli telepítési politikát megvilágító műve is. S ha most búcsúzóban visszapillantunk élete munkájára, elmondhatjuk, hogy, bár nem volt hazánk múltjának rokonlelkű kutatója, a magyar történetírás sok és szép eredményeket hozó ösztönzést köszönhet neki. Kring Miklós. Horváth Jenő : Magyar kérdés a XX. században. A trianoni békekötés megalkotása és a revízió útja. Budapest 1939. M. Tud. Akadémia. 8° 568 1. Az első pillanatra szembetűnő, hogy nem közönséges méretű munkával állunk szemben, amikor a diplomáciatörténet ismert nevű mag3r

ar kutatójának újabb nagy kötetét lapozzuk. Benne voltaképen a dunai táj utolsó húsz esztendejének történetét olvashatjuk, a páduai fegyverszüneti szerződéstől (1918 november 3) a münchen—bécsi döntésig (1938 november 2). Annak a húsz esztendőnek történetét, amely alatt ezt a tájat, természetes adottságai ellenére, a szláv hegemónia alapján igyekeztek konszolidálni, s amely Benes Edvárd nevével tragikusan összefügg. Az első nagy probléma, amit H. sok oldalról és aprólékosan megvilágít, a fegyverszüneti szerződés problémája. Kimutatja, hogy a páduai szerződést Diaz olasz tábornok, a fegyverszüneti bizottság vezetője, az antant-hatalmak nevében kötötte meg, érvényessége kiterjedt a Monarchia minden frontjára és Magyarország területi épségén nem ejtett csorbát. Kimutatja, hogy a magyar kormány ezt a szerződést tudomásul vette, bár érvényességét vitatta. A magyar kormány rezerváltsága azonban nem kielégítő magyarázat arra, hogy néhány nappal később Belgrádban, Franchet d'Espérey tábornok, a keleti szövetséges haderők főparancsnoka előtt egy in peius megváltoztatott katonai egyezményt írt alá. A magyar kormány indító okait a ma közzétett okmányok és emlékiratok alapján még nem láthatjuk egészen világosan. H. ezt a belgrádi katonai egyezményt széles keretbe állítja be s így iparkodik magyarázatot adni arra, hogy mi volt a közvetlen ok — vagy ürügy? — a fegyverszüneti szerződés által nem érintett magyar terület megszállására. Tudnivaló dolog, írja szerző, hogy Németország vonakodott aláírni a fegyverszüneti szerződés feltételeit, jóllehet a Monarchia frontjain a páduai kötés értelmében már megszűnt az ellenállás. Tudjuk azt is, hogy az Aldunánál táborozó Mackensen 300.000 főnyi hadserege ekkor még érintetlen volt. A szövetséges hatalmak ilyen helyzetben határozták el, hogy nyugatról és — a már megnyílt Monarchián keresztül — kelet felől is döntő katonai műveleteket indítanak Németország ellen és így csikarják ki a fegyverszüneti feltételek elfogadását. Azért kellett tehát a belgrádi katonai egyezményben a Pécs—Maros—Szamos vonalon kívül eső vidékeket katonai