Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román történetírás válsága 30–83

A ROMÁN TÖRTÉNETÍRÁS VÁLSÁGA 33 az egyes népi elemeknek törzsországuk művelődésével való kapcsolatait. Ami az erdélyi románságot illeti, vajdasági összeköttetéseinek felderítésére elsősorban maga a román történetírás illetékes. Ezek ismerete nélkül azonban nem képzelhető el Erdély történetének modern magyar összefoglalása sem. Román oldalon még fontosabb volna a magyar eredmények ismerete, hiszen a magyarság döntőbben hatott a románságra, mint megfordítva. A magyar területen élő románok ugyanis egy már kialakult fejlődés kereteibe kapcsolódtak be, s azon már csak keveset változtathattak. A magyar hatás viszont a románság mai lakhelyén régibb, mint a román állam és társadalom, és már az alapvetésben is mély nyomokat hagyott. A magyarság nem egyszerű népi tényező Kelet-Középeurópa fejlődésében, hanem kristályosodási mag. Szervező ereje, alkotó munkája messze kisugárzott a Dunavidéken, népi határain túlra. Elvétve már román történészek is elismerték, hogy a vajdaságok kialakításában, középkori életében elsőrendűen fontos szerepet játszott. 11 ogyan akarnák megfogni ezt a saját nemzetük szempontjából alapvetően fontos hatást, ha nem ismerik, magán a hivatott magyar történettudományon keresztül, a korabeli magyarság szervezetét ? A mai román irodalomban számos sajnálatos példáját látjuk, hogy ennek az elemi tételnek fel nem ismerése milyen kínos tévutakra vezethet. Mindkét oldalon akadtak, s remélhetőleg még többen fognak nevelődni, akik megértették, hogy egymás eredményeinek ismerete nélkül végzetes hiba volna a közös anyaghoz nyúlni. Sajnos, hatásuk még igen csekély, s egyéni munkájuk nem tudott fényt deríteni a kapcsolatok hatalmas területére. Hatásuk azért sem vezethetett nagyobb eredményre, mert a román és a magyar történettudomány közt ma még oly mély szakadék tátong, hogy áthidalni alig lehet. Két különböző szellemiség, két idegen világ szól egymáshoz, s egyik sem érti a másik szavát. Magyar részen felháborodnak egyes hibákon, túlhaladott módszeres kilengéseken, román részen, politikai eredetű lelki magatartással, gyanakvóan fogadják a legártatlanabb magyar kiigazítást is. Megértés, egymás eredményeinek egészséges kiegészítése helyett beteges kép tárul elénk : túlfűtött érzékenység, állandóan robbanásra kész, feszült hangulat. Nem bocsátkozunk ezeknek a jól ismert jelenségeknek bővebb leírásába, sem okaik terjengős ismertetésébe. A lényeget úgyis mindenki tudja : mind a két oldal politikai részrehajlással vádolja a másikat. Hogy mennyi joggal, s hogy melyik többel, azt tárgyilagos szemlélő rövid összehasonlítás útján megállapíthatja. Magyar részről már több ízben gyakoroltak jogos kritikát egyes román eredményekkel, írói módszerekkel szemben. Mi most, a román válsággal kapcsolatban, tényeket akarunk leszögezni, okokra rávilágítani s ezzel, amennyire lehet, a bajokon is segíteni. Meggyőződésünk ugyanis, hogy első lépés a segítség felé a világos megismerés. Vizsgálódásunk első részében azt igyekszünk vázolni, hogy idők folyamán milyen vélemények alakultak ki a két oldalon Századok 1940, I—III. 3