Századok – 1940

Értekezések - CSAPODI CSABA: Szabadosok (libertini) 1514–1848 405–426

416 CSAPODI CSABA mondja ki az 1662 : 5. tc. 12. §-a : „A földesuraknak katonáskodásra rendelt és kötelezett szabadosai ... a földesurak mellett, azoknak költségén katonáskodni tartoznak."1 Hasonló olvasható az 1681 : 46. tc. 11. §-ában is.2 A hű szolgálatnak a katonáskodás mellett egy másik formájával is gyakran találkozunk, mégpedig a községalapítással kapcsolatban. Új községek megszállói, vagy elpusztult telkek és egész községek lakói több-kevesebb évre mindig mentességet kaptak a földesúri szolgáltatások alól, sőt általában három évre az állami adó alól is. Ez a mentesség azonban még nem szabadosság, mert bizonyos előre megállapított szánni évhez van kötve, meghatározott időközre szóló átmeneti állapot, míg a szabadosság jellemzője a relatív állandóság. Az új telepesek tehát nem lesznek mind szabadossá, de azzá lesz, aki a telepítést végrehajtja, vagy legalább első letelepedésével kezdeményezi. Közömbös a dolog lényegére nézve, hogy a telepítés szándéka a földesúrtól indul-e ki, vagy pedig vállalkozó szellemű emberek maguktól ajánlkoznak-e erre. A lényeg az, hogy a telepítés vezetője működésével szolgálatot tesz a földesúrnak s ezért jutalmul kapja a szabadosságot, illetőleg azért, mert mint a településnek később is vezetője, a földesúr érdekeinek megfelelő működést fejt ki. Az új telepítés vezetőjének szabadossága tulajdonképen közel rokon jellegű a soltészség intézményével8

s már nagyon korán jelentkezik. A soltészség már a XIII—XIV. században virágzott, olyan időkben, amikor az újkori libertinusság fogalma még ki sem alakult. De már a XIV. század első évtizedeiben találunk olyan új telepítéseket, amelyeknél az első telepest, illetőleg a telepítés vezetőjét nem nevezik soltésznek, vagy kenéznek s egyáltalán az egész telepítésnek lazább szervezete van. így 1406-ban János zalavári apát, mikor Bodon nevű elpusztult birtokát benépesíti, az első sint obligati". (A törvényszövegek magyar fordításban való közlésében a Corpus Iuris millenniumi kiadásának (szerk. Márkus Dezső) szövegéhez ragaszkodtunk). 1 „Libertini tamen dominorum terrestrium ad militiam destinati et obligati ; nec non prediales ecclesiarum, imo Haj dones, per dominos terrestres, ad rationem ipsorum militare debeant." 2 „Libertini tamen dominorum terrestrium ad militiam destinati et obligati . . . penes dominos terrestres ad rationem ipsorum militare debeant." 3 Brucknor Győző : A soltészség intézménye a Szepességben. Békefi-emlékkönyv (Budapest 1912), 106. s köv. 1. — Lehoczky Tivadar : Adalékok az oláh vajdák, oláhok és orosz kenézek vagy soltészok és szabadosok intézményéhez hazánkban. Történelmi Tár 1890, 165—173, 474—492. 1.; 1894, 51—80. 1.