Századok – 1940
Értekezések - CSAPODI CSABA: Szabadosok (libertini) 1514–1848 405–426
SZABADOSOK (LIBERTINI) 1514 1848 417 megszállónak és örököseinek egy sessiót ad „absque omni onere exemptant . . . perpetuo possidendam".1 Máskor az első telepes csak a saját személyére kapja a mentességet.2 Ilyenekben kell keresnünk a soltészségektől eltérő s inkább a szabadosság körébe tartozó telepítések gyökereit. Szabadosnak nevezett telepítőkkel azután elsősorban a XVIII. században találkozunk. Az ilyen szabadosok által végzett telepítés több tekintetben eltér a soltészség intézményétől. A soltészség általában idegen származású telepeseket fog össze, erdőírtás céljából, új, kiváltságos községekbe, melyek bizonyos meghatározott jog szerint élnek. Maga a soltész szélesebb joghatóságot gyakorol és részesedik a földesúri jövedelmekben s kiváltságos állása annyira szilárd alapokon nyugszik, hogy a soltészságot el is adhatja.3 Ezzel szemben a szabados-telepítés sokkal kötetlenebb valami. Inkább magyar vidékeken találkozunk vele. Maga az ilyen alapítású község sem különül el úgy az átlagtól, mint a soltészség, lakói legfeljebb szabadköltözésű, esetleg szerződéses jobbágyok lesznek. Ugyanígy a telepítésre vállalkozó szabados is kisebb és meghatározat -lanabb jogokkal rendelkezik, mentes a földesúri terhek alól és mintegy állandó falusi bírónak tekinthető.4 Ilyen szabados-általi telepítéssel népesítette be herceg Esterházy Pál a tolnamegyei Kónyi-, Kulcsár- és lnok-pusztákat, amikor is egy Nagy Miklós nevű alsólendvai jobbágy „szándékozván" ezeket a helyeket „lakosokkal megszállatni, instállt azon . . . hogy annál inkább gyarapodhassanak, nékik szabad esztendőket adni" méltóztassék a herceg. Az új telepesek meg is kapták a szokásos háromévi mentességet, a telepítést vezető Nagy Miidós pedig „a három esztendő eltelése után is maga és fiai. . . személyére nézve a megírt adótól" szabad lesz.5 Ugyanígy lesz szabadossá a dombóvári uradalomban Sásd község megtelepítője, Nagy András 1 Pannonh. rt. VII. 540—541. 1. 2 Uo. III. к. 493. 1. 1418. „ad finem vitae suae". — 1478-ban az óbudai apácák Bakszonhát nevű bácsmegyei birtokán viszont az első hat ember örökös mentességet kap. (Szabó István, i. h. 51. 1.) 3 Pl. 1330 : Anjou о. II. k. 467. 1., vagy 1519 : A podmanini Podmaniczky-család oklevéltára, II. k. 233. 1. Ezzel szemben szabadosság eladására nem találtunk adatot. 4 Hogy a soltészt nem tekintették szabadosnak, arra jellemző az olyan eset, mikor ugyanazon községben egyidejűleg szerepelnek soltész és szabadosok (természetesen ilyen esetben nem telepítő szabadossal van dolgunk). Pl. Zavada községben 1674-ben van egy scultetia és két szabados (U et С 1/26). 5 M. Gt. Sz. 1904, 315. 1. 1701. S-.ázadok 1940, IX—X.
