Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román történetírás válsága 30–83

A ROMÁN TÖRTÉNETÍRÁS VÁLSÁGA 31 a nemzeti közvélemény alakításának egyik legfontosabb eszköze. A tömeg változó hangulatain túl, az életnek a múltban megvetett alapjai csakugyan irányt szabnak a jövőbeli céloknak is, de igen fontos kérdés, hogy felismerik-e és miképen értelmezik a történeti alapokat azok, akik a mai életet irányítják. Mivel pedig a múlton alapuló életút felderítése a nemzeti történetírás feladata, nem közömbös sem a nemzet, sem szomszédai, sorstársai szempontjából, hogy történészei megfelelnek-e a kor, sőt a korokon túlemelkedő tudomány követelményeinek. A román válság szűkebben vett történettudományos szempontból is élénken érdekelhet bennünket, hiszen köztudomású, hogy a magyar és a román mult száz meg száz ponton érintkezett, s ezeknek az összeköttetéseknek tökéletes felderítése csak kétoldali munkával remélhető. Felesleges itt példákra hivatkoznunk ; mindenki tudja, hogy a középkori magyar birodalom északbalkáni szervező munkáját, az erdélyi románság települését, vagy a magyarországi ortodoxia fejlődését ma már lehetetlen egyoldalúan, egymás eredményeinek elmellőzésével érzékeltetni. Természetes tehát, hogy a román történetírás eredményei, fejlődésformái és benső nehézségei bennünket is erősen érdekelnek. Ennek az érdeklődésnek a Századok már évek óta tanújelét adja, könyvismertetéseiben tág teret szentel a román irodalomnak. A Iorga—Giurescu párharc sem kerülte el figyelmét s mindjárt nagy hullámverésének alábbhagyásakor részletes ismertetést közölt róla.1 Ez a leírás messze túlterjed az ismertetések szokott keretén. írója, Makkai László nemcsak irodalmi úton, de személyes tapasztalásból is kitűnően ismeri a román történettudomány helyzetét. Világos fejtegetése mindenki elé tisztán állította oda a vita magvát, Iorga és Giurescu ellentétét, s jól érzékeltette azt is, miképen nőtt ez a részben elvontan tudományos, sok más tekintetben pedig egészen kicsinyes, egyéni viszály társadalminemzeti üggyé. De már ő is utalt arra, hogy a párharc mögött mélyebb problémák, a román történettudomány egész létét érintő kérdések lappanganak. Ezek a problémák mélyebbek és régabbiek, mint a két neves bukaresti tanár viszálya ; nem az keltette létre ezeket, hanem megfordítva, legalább is személyi sérelmeken felülemelkedő, komolyabb részében ezek szülték amazt. Ez a körülmény jogosít fel arra, hogy ne csak egyéni ellentétről, ne is egy új iskola kialakulásáról, hanem határozottan a román történetírás válságáról beszéljünk. A román történettudomány ma válságban van, tapogatózva keresi a kibontakozás útját, s egyelőre csak remélni lehet, de biztosan tudni még nem, hogy mit fog hozni az új alakulás. Mivel bennünket, magyarokat, mint mondottuk, mindez közelről érint, helyénvalónak érezzük, hogy a párharc adta aktualitás kapcsán mélyebbre hatolva, megkíséreljük megismertetni olvasóinkat a jelenlegi román történetírás főbb vonásaival, fejlődésével, s válságának körülményeivel. * 1 Makkai L: : A román történetírás új iskolája. Századok 1938.