Századok – 1940
Értekezések - CSAPODI CSABA: Szabadosok (libertini) 1514–1848 405–426
408 C'SAPODI CSABA a libertás osztja a társadalmat két, egymástól elkülönülő rétegre.1 így tehát érthető, hogy a libertinus kifejezés itt is megjelenik, hiszen a szolgaságból való fölszabadulás lehetősége ekkor is adva volt. Középkori rabszolgák felszabadításának kétféle módja volt : teljes felszabadítás, mikor a szolgának korábbi urával minden kapcsolata megszakadt, teljesen szabad emberré lett ; és feltételes felszabadítás, mikor urát el nem hagyhatta, iránta tovább is szolgáltatásokra volt kötelezve. Ezt az utóbbit hívták libertinusnak, mert a szabadságnak még nem rendelkezett teljes fokával, ahhoz csak újabb, teljes felszabadítás után juthatott el. Középkori társadalmunkban tehát a libertinus megjelölés a rabszolgaság fokáról már fölemelkedett, de a szabadok közé még be nem jutott egyént jelzi, aki továbbra is bizonyos jogi kötöttségben maradt, szolgáltatásokra volt kötelezve, urát el nem hagyhatta, sőt gyakran még eladatásáról is olvasunk, jeléül annak, hogy a rabszolgaságtól nem nagy távolság választotta el.2 Mikor azután a rabszolgaság a XIV. század folyamán teljesen megszűnt Magyaroiszágon, a libertinus szó is eltűnik, mert hiszen megszűnt az értelme. A társadalmat máinem a libertás fogalma tagolja két nagy csoportra, nem ez húzza meg a legélesebb választóvonalat, hanem a kiváltságok. Most már az a lényeges, hogy a kiváltságokban részes-e valaki, vagy azokból ki van-e zárva. A kiváltságos nemesi renddel szemben kialakul a szabadok közül lesüllyedő s a rabszolgaságból fölemelkedő elemek összeolvadásaként a főbb vonásaiban egységes jobbágyosztály. A XIV. század törvényhozása azután szentesíti ezt az átalakulást ; a törvények ekkor már nem tesznek semmi megkülönböztetést szabadok és nem szabadok közt.3 A jobbágy már lényegében szabad 1 Váczy Péter : A királyi serviensek és a patrimoniális királyság. Századok 1927—1928, 397. 1. 2 Békefi Rémig : A rabszolgaság Magyarországon az Árpádok alatt. (Akad. Értekezések a történeti tudományok köréből, XIX. k. 4. sz.) — Gáspár Mária : A rabszolgaság megszűnése hazánkban (Budapest 1909), 33—46. 1. — Erdélyi László : Árpádkor (Budapest 1922), 95—97, 258—59. 1. •— Szabados eladására példa: A zichy és vásonkeői Zichy-család okmánytára (ezentúl röviden : Zichyokmánytárj, I. k. 11. 1. 8 1342 : 19. tc. és 1351 : 6. tc. Acsády az előbbiben látja a jobbágyosztály megalapítását. (A magyar jobbágyság története, Budapest 1906, 119—122. 1.) Az egységesítő hatásról ld. még Erdélyi László : A tihanyi apátság története, I. korszak (A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története (ezentúl röviden Pannonh. rt.) X. k. Budapest 1908), 455. 1. — A német jobbágyság több tekintetben hasonló kialakulására ld. von der Goltz i. m. i. h. s köv. 1.
