Századok – 1940

Értekezések - CSAPODI CSABA: Szabadosok (libertini) 1514–1848 405–426

SZABADOSOK (LIIÍERTINI) 1514—1848 409 ember, akit szabadságában legföljebb a költözési jog hiánya s a földesúri joghatóság mind nagyobb kitérjeszkedése korlátoz. Okleveleinkben gyakran találkozunk olyan kifejezésekkel, amelyek szerint a jobbágyot ekkor szabad állapotú embernek (liberae conditionis homines) tekintették, jeléül annak, hogy a korábbi szolgaság, rabszolgaság emléke máieltűnt.1 Csak a XV. század végén, a XVI. elején következik be újabb változás a társadalomfelfogásban. A rendiség teljes kifejlődésével és uralomrajutásával, valamint a római jog újraéledésével Európaszerte fokozatosan megromlik a kiváltságokból kizárt rétegek helyzete. Az új társadalomfelfogás a jobbágyban már nem szabad embert lát, hanem rabszolgát. Nálunk is már az 1486-i törvényben megjelenik a colonus szó a jobbágy jelölésére,2 Werbőczy (I. 6.) meg éppen a „parasztoknak és nem nemeseknek szolgaságáról" beszél. A kiváltságos és az úrbéres elemek tehát a kor szemléletében mint szabad és nem szabad rétegek állnak egymással szemben, ismét a libertás fogalma kezdi játszani az elválasztóvonal szerepét. Szabad most már csak a nemesség, ezt a két fogalmat Werbőczy (I. 3.) már azonosítja egymással : „a nemesség, amelyet többnyire a szabadok elnevezése alatt szoktak érteni". Ismét adva van tehát a mód, hogy a jobbágyságból fölemelkedő egyénekben a szolgaságból szabaduló libertinusokat lássanak s valóban újra felbukkan előbb szórványosan, majd mind sűrűbben a libertinus kifejezés. Ez a libertinus urának manumissiója útján részesedik a szabadságnak bizonyos fokában, ugyanolyan terminus technicusok bukkannak fel tehát ezzel kapcsolatban, mintha ókori, vagy középkori rabszolgák felszabadításáról lenne szó.3 Semmi sem mutatja 1 1314 : Lukács fia 13edus „liberae conditionis, nunc iobagio comitis Arnoldi". Anjou-kori okmánytár (ezentúl röv.: Anjou-o.), I. 366. 1. 1321 : Dózsa erdélyi vajda biztosítja a birtokán megtelepedőket : „quicunque libere conditiones (!) homines ad possessiones . .. causa commorandi venire voluerint . . . secure veniant et libere commorarentur . . . nos enim eosdem tanquam proprios Jobagiones nostras . . . protegemus." Anjou о. I. 604. 1. — 1339-ben földesúri népelemekről van szó, akik „jobagiones . . . liberae conditiones homines". Pannonh. rt. VIII. 312—313. 1. — Ugyanígy 1347 : Anjou о. V. 24. 1. 1352 : uo. 547. 1., még 1412-ben is : „ut quicunque libere condicionis (!) homines ad dictam possessionem causa commorandi venire voluerint . . . pollicemur universis iobagionibus, qui de quibuscunque comitatibus . . . venire voluerint". 2 Mályusz, i. h. 836. 1. 3 Szószerint érvényes rájuk, amit a római jog állapított meg a szabadosokról : „Libertini sunt, qui ex iusta Servitute manumissi sunt". Ókori lexikon, i. h.