Századok – 1940

Értekezések - CSAPODI CSABA: Szabadosok (libertini) 1514–1848 405–426

SZABADOSOK (LIIÍERTINI) 1514—1848 407 Az említettek pedig csak önkényesen kiragadott példák. Szinte minden helyen és időben más és más nevekkel és különböző fogalmakkal találkozunk a földesúri hatóság alatt álló népelemek közt. Ha tekintetbe vesszük is, hogy a terminológia kialakulatlansága miatt legtöbbször ugyanazt a jelenséget illetik különböző nevekkel, ez a körülmény önmagában még nem magyaráz meg mindent. S ha hozzávesszük még mindehhez az alsóbb nemesi rétegeket : armalistákat, taksásokat, egytelkeseket, praedialistákat stb., akkor fogalmat alkothatunk arról a mozaikszerű képről, mely az újkori magyar társadalmat is jelképezi, ha nem is olyan nagy mértékben, mint a középkorit. A keretek mindenesetre szilárdabbak, a vonások határozottabbak, fővonásokban a kép egységesebb, közelebbről nézve azonban az élet továbbra is megtartotta sokrétűségét. E sokféle, változatos vonásból csak egyet akarunk itt kiemelni s nyomon követni : a libertinusok, szabadosok mivoltát fogjuk közelebbről megvizsgálni. Merev és mechanikus talán ez a kiválasztás, hiszen nem precíz, kikristályosodott jogi fogalomról van szó ebben az esetben, hanem az életnek egy adottságáról, mely ezernyi szállal kapcsolódik hasonló jelenségekhez. Mégis, nézetünk szerint, csak akkor fogunk tisztán látni társadalomtörténeti kérdésekben, ha előbb külön tisztázzuk az egyes elemi rétegeződéseket, s csak akkor vizsgálhatjuk azokat teljes társadalmi összefüggéseikben. * A „libertinus" kifejezés, mint társadalmi csoportot jelölő fogalom, a római korból származik s fölszabadított rabszolgák leszármazottait jelöli.1 Jelentése szabados, felszabadított, olyan ember, aki nem rendelkezik teljes szabadsággal (nem liber), hanem csak a szabadságnak bizonyos fokával és főként : ez a szabadság korábbi nem-szabad állapotból származik ; fölfelé emelkedést jelent alacsonyabb fokról, szabadságra jutást a korábbi rabszolgaságból. A libertinus szónak tehát csak olyan társadalomban van értelme, amely a szabadok és nem szabadok két nagy csoportjára oszlik, ahol a társadalmi helyzet legfőbb kritériuma a szabadság. Középkori társadalmunk megfelelt ennek a föltételnek, mert — bár fölépítése egészen elütött a rómaitól s a középkori rabszolga egészen más helyzetben volt, mint az ókori — abban a tekintetben megvan a hasonlóság, hogy 1 Ókori lexikon. Szerk. Peez Vilmos (Budapest 1902), Т. k. 1100.1.