Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 361–404

A ROMÁN FEJLŐDÉS ALAPVETÉSE 401<i3 már világosabban körvonalazható egységek kezdenek mutatkozni. Részletekbe nem bocsátkoztunk, azonban úgy hisszük, sikerült képet alkotnunk a fejlődés főbb vonalairól. Láttuk, hogy az ősi pásztortársadalom a letelepülés során minként ment át helyi alakulatokba, s középkori laza tömegéből mint csapódtak ki az első tömörebb felépítésű rétegek, amelyek az újkorban, egyre határozottabb körvonalakkal, európaias osztású, szilárd továbbfejlődésre képes társadalomba torkolltak . Hátra volna most megvizsgálnunk, hogy ez az alakuló társadalom milyen elemeket tudott magából kibocsátani egyes különleges tevékenységek — gazdasági élet, közigazgatás, egyházi-szellemi vezetés stb. — ellátására. Ezt a munkát máskorra kell halasztanunk, bár kétségtelen, hogy éppen a különleges működésű elemek létrejöttének, elhelyezkedésének, a társadalom egészéhez illeszkedésének tanulmányozása igen értékes támaszt jelentene végső célunk elérésében, a román fejlődés egyéni arcának, s a környező nagyobb kultúrcsoportokhoz való viszonyának megismerésében. De ha nem is nyujthatunk ilyen teljességet, a látottak elegendők arra, hogy összegükre néhány általános megfigyelést építsünk. v Az alapvetés korának román műveltségét általában bizánci-balkáni jellegűnek vélik, főleg a szellemi élet egyes jelenségei alapján. így Solymossy kimutatta, hogy a magyar balladakincs nyugatias, viszont a Kárpátoknál megtorpan, keletebbre tehát már más formák éltek. Hasonló eredményre jutott Sebestyén a művészetek, főleg az egyházi építkezés vizsgálatával ; szerinte sem szűrődtek át a nyugati szellemi élet egységes formái, csak egyes elszigetelt hatásaik : néhány vajdasági templomon gótikus elemek mutatkoznak ugyan, de nem másítják meg a terv bizáncias egységét.1

E megfigyeléseket érdekesen egészítik ki Cartojan észrevételei a román népi irodalom kezdeteiről. Ez legrégibb alapjaitól kezdve tisztán balkáni beállítottságú, a nyugatot legfeljebb szórványok képviselik.2

Mások is hasonló tényeket emelnek ki, főleg az egyház és írás szlavón nyelvét, egyes hivatalok bizáncias nevét stb. Egyik oldalon tehát kiemelik, hogy a nyugatias szellemi formák nem tudtak román földön gyökeret verni, a másikon ezt kiegészítőlég hangsúlyozzák, hogy a, 1 Solymossy : A székely népballadákról. Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileumára (Sepsiszentgyörgy 1929), 667. 1., ill. Sebestyén : A középkori nyugati műveltség legkeletibb határai. Uo. 371. 1. 2 N. Cartojan : Cärtile populäre ín literature româneascâ. Vol. I. Epoca influentei sud-slave. (Bucuresti 1929.) Századok 1940, IX—X. 2«