Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 361–404

402 ELEKES LAJOS balkániak annál gazdagabban kivirultak rajta. Mindez kétségtelen tény, de jelentőségét nem szabad túloznunk. A román élet a középkor végén még az alapvetés forrongó, kezdeti állapotában volt. Különböző hatások érték, s köztük eleinte a nyugatiak sem álltak hátrányban. Mint láttuk, Argeçban a nyugatias műveltségelemek még legalább is egyensúlyt tartottak a balkániakkal. Igaz, hogy csak egy szűkebb réteget irányítottak, azonban eleinte azok a balkáni elemek sem a nép egészét érték, amelyek később széles rétegek műveltségében kimutathatók. A Cartojannál szereplő „népi" műveltségelemek nagy része eredetében kolostorinak látszik, már pedig tudjuk, hogy a keleti kolostorélet a vajdaságokban csak a középkor végén mélyült el. Az a műveltség viszont, amit a románság tömegei már a Balkánról magukkal hoztak, egészen kezdetleges volt. Mindezek alapján úgy véljük, hogy a középkorban még a műveltség szellemi részében is egyensúlyban álltak a különböző hatások, nem lehetett a románságot tisztán egyik vagy másik kultúrkörhöz kapcsolni. Azt, hogy végleg melyik vonta magához, az erőviszonyok későbbi alakulása döntötte el. A középeurópai kisugárzás intenzitása egyre csökkent, a balkánié egyre nőtt. A hatásokból pedig csak azok vertek mélyebb, maradandó gyökeret, amelyek huzamosabban érintkeztek a románság valamelyik rétegével. Abban a korban, amelyben a román nép mostanában még kinyomozható műveltsége kialakult, a magyaros-nyugatias hatások már végleg háttérbe szorultak. Érthető, hogy alig hagytak magukról emléket, hiszen a románság tömegeiben a Balkánnak kezdettől fogva jobb talaja volt. Azonban nagy kérdés, helyes-e valamely nép kezdeti fejlődését éppen a legkönnyebben mozgó, szellemi műveltségelemek alapján vizsgálni. Az élet tömörebb gyökereit keresve, figyelmünket a társadalomra, az emberegyüttes mozgásaira kell irányítanunk. Itt sem szabad egyes elszigetelt elemekkel, összefüggésükből kiragadott képletekkel dolgoznunk, hanem a fejlődésnek egységes menetét kell szem előtt tartanunk. Az a folyamat, melynek során a románság kezdetleges népi együttesből fejlettebb társadalommá emelkedett, alapjaiban a középeurópai párhuzamot kívánja. A mód, ahogyan a szabad társadalom lassan csoportokra bomlott, a helyhezkötés során földesúii tagozásba ment át, ahogyan sok helyi kötöttségű kiváltságos elemet bocsátott ki magából, általában a kiváltságok kiépülése, s a formák, amelyekben a fejedelem népe egyes csoportjait, vagy egyéneit kezdet ben magához vonta, idegen a Balkántól, s inkább emlékeztet arra az alakú-