Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 361–404

A ROMÁN FEJLŐDÉS ALAPVETÉSE 399<i3 aki tartozását kiegyenlítette. A Gâneçti-beli Androsie 1672-ben családjával együtt vecinnek adja magát Manolachie comisnak, aki megfizette adóhátralékát. A Gorj-kerületi Hubavi népe 1646-ban megszökött az adó elől, mire a vajda mindnyájukat rumunná tette, azzal, hogy aki adójukat megfizeti, valamennyiüket eladhatja, s földjüket is elfoglalhatja tetszése szerint. A hubaviak erre célszerűbbnek vélték kifizetni az adósságot, „hogy ne legyen több viszály". Előfordul az is, hogy valaki önszántából adja magát jobbágynak. Erre különféle okok indíthatták, leginkább pénzhiány. Stanfia, Maneapéldául 1601 —1611 táján írást adat róla, hogy fiaival s ősi birtokával együtt 2000 bániért eladta magát Gheorghe spätar úr rumunjául, ugyanis emberölésért elítélték s a „hátalmot" (hatalmaskodásért járó bírságot) nem volt miből kifizetnie. Példáján kedvet kapott unokafivére, Stan Lungul, s ugyanígy eladta magát ; ura kivette az adó alól (értsd : kifizette hátralékát) s ráadásul egy ruhát is adott. Máskor Sámán ot Cotruea hamis esküt tett, s ezért arra ítélték, hogy három ökröt adjon büntetésül bizonyos Diculnak, vagy ha annak nem kell, akkor adja oda a földjét. Ha egyiket sem teszi, fiaival együtt Nicolai párcálab (a körzetvezető vajdai tisztviselő) jobbágya lesz. Egy Stan pásztorként szolgált Ursul úrnál, de hiány mutatkozott a számadásában s ezt nem tudta kiegyenlíteni, ezért családjával együtt vecinjéül szegődött, hogy „az uraság házánál dolgozzunk örökre", s erről tanuk előtt kötelezvényt irat a tatrosi pópával, amit majd, mint aprólékosan elmagyarázza, a vajda is át fog írni.1 A látottak inkább arra vallanak, hogy a jobbágyság kényszer volt, amibe egyeseket vagy csoportokat a sors mostohasága sodort. Tekintetbe véve, hogy a jobbágynak a vajdaságokban igen súlyos terhei voltak, megérthetjük, hogy a lesüllyedt elemek iparkodtak régebbi helyzetükbe visszakerülni. Sopârliga Tiganului falut Vitéz Mihály nagy adókkal sújtotta, majd minthogy nem fizetett, „akarata ellen" jobbágyságra taszította. A falu népe azonban mindent elkövetett, hogy szabaddá legyen, évekig gyűjtötte a pénzt s végül 1615-ben Radu Mihnea vajda és divánja előtt ünnepélyesen kiváltotta magát 12.000 asperért. Ugyanez történt Scáii§oara községgel, amelynek lakóit Simion vajda szabadította fel, — miután kifizették 70.000 aspernyi adóhátralékukat, — hogy újra „knezek", vagyis szabadok legyenek 1 Adatok uo. I. 221—222., 220—221. 1., 215—217. 1., 217. 1., 214. 1.