Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 361–404

398 ELEKES LAJOS függtek, s ez a függés a földhözkötó'dés során olyanformán ment át földesúr és jobbágy viszonyába, mint például nálunk. Az adófizető közszabadok a középkorban még katonáskodtak, az újkorban már csak egyes elemeik teljesítenek katonai vagy más ehhez hasonló szolgálatot, a többi lesüllyedt, földesúri hatóság alá került, s Vitéz Mihály idejében személyes szabadságát elvesztve, röghöz köttetett.1 A jobbágyi fejlődés e betetőzése túlesik a bennünket érdeklő koron, azonban teljesség kedvéért szükséges, hogy legalább áttekintően megismerjük. A jobbággyal ura rendelkezett : 1611-ben Radu vajda egy hívének adván Dâduleçti falut, meghagyja az ott található rumánoknak, hogy az új birtokos embereinek mindenben engedelmeskedjenek, amit parancsolnak.2 A rumunnak lehetett öröklött földje, de azzal együtt eladhatták vagy eladományozhatták : Mihail Radu vajda 1658-ban Bolog Matej zsupánnak adja ,,a Gorj-kerületi Stânceçtii falut az összes ott található rumänokkal és ocinájukkal (birtokukkal) mezőn, erdőn és vizén, a falu egész jövedelmét határtól határig".3 Viszont a jobbágy vagyont gyűjthetett és kiválthatta magát : 1619-ben Tudosie çpâtar 22.000 bániért felszabadítja Saco^ii falu népét, hogy „legyenek jude^ek" egész földjükkel együtt. 1634-ben Pädure úr felszabadítja Braçovuot, aki 7500 asperért kiváltotta magát a rumunságból. A felszabadított jobbágyot a jogszokás védte, nem volt szabad bántani : 1651-ben Préda logofät néhány jobbágya kiváltotta magát s erről oklevelet kapott : a logofát később megpróbálta őket visszakényszeríteni, de a vajda az alpereseknek adott igazat.4 A jobbágyság kialakulása természetesen nem egyszerre történt. A Vitéz Mihály-kori megkötés az adózóknak csak egy részére vonatkozott, de ugyanazok az erők, amelyek azt a rendezést megelőzték, tovább is munkáltak. A jobbágyoknak most már röghöz kötött rétegébe folyton újabb és újabb elemek szivárogtak. A közszabad, aki nem bírta az egyre súlyosabb adók terhét, eladósodott, s annak jobbágya lett, 1 A jobbágyság kialakulását lényegben jól érzékeli Rosetti i. m. 159—160. 1., de szükségtelen megkülönböztetést tesz a veeinek és rumânok közt. — A régebbi román irodalom s újabban Iorga a jobbágyság kezdeteit hódított, vagy bevándorolt idegenekre akarta visszavezetni (Anciens documents, I. 18. 1.) ; ennek a nézetnek naívságát a jobbágyok „rumán" neve önmagában megmutatja. A vecin névre v. ö. Hunfalvy : Az oláhok története. II. 96. 1. 2 Iorga : Anciens documents, I. 120. 1. 3 Uo. I. 113. 1., v. ö. 223. 1. (Eladnak egy rumunt ,,cu dealnita lui".) 4 Uo. I. 226., 227., ill. 228. s köv. 1.