Századok – 1940
Értekezések - ISTVÁNYI GÉZA: A középlatin filológia problémája Magyarországon 12–29
A KÖZÉ PLATIN FILOLÓGIA PROBLÉMÁJA MAGYARORSZÁGON 29 nek, Magyarországon nincs egyetemi tanszéke, legföljebb arról van szó, hogy más tanszékeken prelegáló professzorok tartanak néha idevágó előadásokat. Nincs egyetlen közkönyvtárunk sem, ahol a középlatin filológiai irodalom művei — itt elsősorban külföldiekre gondolunk — legalább legfontosabb darabjaikban föllellietők volnának. A folyóiratok közül is csak a legjelentékenyebbek járnak a magyar közkönyvtárakba. Ilymódon a disciplinánkkal foglalkozni akaró fiatal kutatók munkálkodása már itt állandó és alig lebírható akadályokba ütközik. Igen fontos lenne továbbá egy magyarországi középlatin olvasókönyv összeállítása. Ez a tudományág iránti kedv fölkeltése, az abba való bevezetés szempontjából lenne igen jelentős. Egy ilyen tervezetet Heilig Konrád már elkészített, de nézetünk szerint nem helyesen. Hiszen az ő általa kiválasztott szemelvények között több olyan külföldi szöveg fordul elő, amely a magyarországi latinsággal semmilyen kapcsolatban sincsen, csupán a hazai történelem számára fontos, mint forrás. Egy magyarországi középlatin olvasókönyvnek mindenesetre az volna a feladata, hogy jól kiválogatott szemelvényekben, mintegy keresztmetszetben bemutassa a hazai latinság fejlődéstörténetét. Eszerint tehát csak magyarországi szövegeknek volna szabad benne helyet foglalni, vagy olyan idegen eredetű szövegeknek, amelyek a maguk korában Magyarországon ismertek és elterjedtek voltak, a magyar fejlődésre hatást gyakoroltak. Mint a fölvázolt rövid kép mutatja, a magyar középlatin filológia a kezdet kezdetén áll még. Bár elindulása, az alapmunkálatok a XIX. század első feléig a nyugati államokéval párhuzamos ütemben haladtak, a mult század második felében, mikor Németországban, Franciaországban és Itáliában a renaissance-ig visszanyúló kezdeteket egységes rendszerbe foglalták, mikor a középlatin filológia speciális módszertanát, speciális célkitűzéseit megalkották, mikor önálló tudományággá emelték, ekkoriban a magyar fejlődés már messze elmaradt a nyugatitól. Csak a világháború után kezdtek a modern módszerek nálunk is tért hódítani. De egyelőre inkább még csak a problématudat alakult ki, a munkához éppen hogy hozzákezdtek. Az 1932 óta a nagy szótárszerkesztéssel kapcsolatban fölnevelődő gárdára vár a feladat, hogy a magyar középkor-tudománynak ezt az ágazatát is európai színvonalra emelje s kiépítse a magyarországi középlatin filológia rendszerét, a középkori magyar kultúra megismerésének ezt az új eszközét. Istványi Géza.
