Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 361–404

38t) ELEKES LA.JOS A középkorvégi vajdasági udvar tehát legalább egy jelentős részében magyar példákhoz illeszkedett. Ennek nyomát megtaláljuk szervezetében, magyaros fogalmak alatt rejtőző magyar jellegű intézményeiben. A tisztségek sorában magyar eredetű képződmények mutatkoznak (päharnic stb.), az alsóbb szervezetben hasonlóképen (vitézek, apródok). Az élet azonban a természetes szintkülönbséget leszámítva sem volt olyan, mint a magyar udvarban. Más lett az egyes onnan kölcsönzött formák helye, jelentősége. Például az „apródok" a XV. században tekintélyes, meglett emberek, akiket a nagybojárok módjára pánnak címeznek s akiknek a vajdák hűséges szolgálataik fejében már falvakat adományoznak.1 Lehetséges, bár adat nincs rá, hogy az „apród" eleinte lovaggá, vitézzé nevelkedő ifjút jelentett, de mint látjuk, már a fejlődés kezdetén más, eredeti helyétől erősen eltérő értelmet kapott. A magyar eredetű udvari formák már a középkori vajdaságban sajátos értelmet, iij alakot öltöttek s később, a balkániság megerősödésével kapcsolatban egészen új tartalommal telítődtek. Az újkorban például az apródok elszaporodtak, de már nem mint udvari elemek, hanem főleg mint adószedéssel megbízott vajdai tisztviselők, ú. n. „aprozi de târg". Annyit mindenesetre megállapíthatunk, hogy a középkori vajdai udvarok világi szervezetében a magyaros mintájú elemek fontos szerepet játszottak. Az újkori fejlődés ezek eredeti értelmét jórészt elmosta. Hasonló jelenségeket később, a szélesebb rétegek vizsgálata során is fogunk látni, azok az elemek, amelyek eredeti helyzetüknél fogva némileg a mi familiaritásunkra emlékeztetnének, fokozatosan belesodródnak abba a hatalmas „szolgálattevő", főleg adóztatási szervezetbe, amellyel a XVII—XVIII. századi vajdaság a társadalom egészét átszőtte. Ebben is azt a nagy hullámvonalat látjuk érvényesülni, amelyre már a bevezetésben felhívtuk olvasónk figyelmét : az alapvetés kezdetén még igen fontos középeurópaias kultúrhatás fokozatosan háttérbe szorult az egyre jobban megerősödő Balkánnal szemben. Utóbbi már a középkorban is jelentős szerepet játszott az udvar életében, sajátos kettősségbe fonódott a magyaros-középeurópai jelenségekkel. Az arge^i ásatások a nyugatias életformára valló sírleletek mellett bizáncias falképeket és épüle-1 Pl. 1443-ban pan Duma apród kap egy falut II. Istvántól (Costächescu : Doc. mold. II. 131. s köv. 1.), 1449-ben pan §endrico apród előkelő helyen szerepel, Alexandrei vajda egy oklevelének tanúi közt (uo. 385. s köv. I.) stb.