Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 361–404

A ROMÁN FEJLŐDÉS ALAPVETÉSE 385<i3 a hatalmas Drago:-s viteaz rokonai közt Sácuianuokat látunk, akiknek neve székely kapcsolatot mutat, bár keresztneveik már elárulják a vajdasági környezet hatását.1 A vitézek Moldvában igen korán feltűnnek, így már 1392-ben egy Iván vitéz, s később is sokkal számosabbak, mint Havaselvén. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy Moldva alapítói később szakadtak el a magyar határalakulatoktól, mint a másik vajdaság népe. Talán már Magyarországról magukkal hozták a vitézi fejlődés alapformáit, amelyek később, további ma­gyar hatások alatt, a román talajban is gyökeret vertek. Havaselvén a vitézek talán nem tömörültek külön csoportba, de itt sem hiányoztak. A krónika kiemeli, hogy Nagy István említett 1481-i diadalmas hadjáratában havaselvi ellenfelé­nek vitézeit és bojárjait mind leterítette. Mégis itt ritkábbak, s főleg egyes Magyarországon járt vajdák szegődött híveinek látszanak. így Vlad Dracul kíséretében Magyarországon tűnik fel egy nevéről ítélve alighanem magyar János lovag.2 A vitézek vajdasági szereplése magyaros életformák behatolását jelzi a vajdai udvarok szervezetébe. Treml Lajos egy többször idézett kitíínő munkájában magyar átvételek tekintélyes sorát állította össze a vajdaságok alapvetéskori okleveleinek fogalomkincséből. Ezek világosan mutatják, hogy az udvari élet szervezésében s az előkelő réteg gondolko­dásában megindult egy folyamat, ami a XIV—XV. századi magyar udvar hűbéri-lovagi rendjéhez közelített, illetőleg azt utánozta.3 A vitézek milesi szolgálatait örökbirtokado­mánnyal jutalmazták s ezt magyar eredetű szóval uricnak, a hűség megszegését, a függési viszony jogtalan felbontását a mi okleveleink infidelitasának megfelelő magvai' névvel hitlençugnak (a szlavón oklevelekben hitleanstvo, szintén korán, 1434-ben felbukkan), a szerződésszegőt hitlennek mon­dották. Ez alapvető fogalmak mellett még néhány későbben felbukkanó, de tartalmilag erre a kultúrvilágra utaló ki­fejezés : Çimeriu-cimer, panfir-páncér stb. mutatja a magyar lovagkorból származó átvételek idővel ugyan elmosódott, de eredetileg erőteljes körvonalait. Mindezen nem csodál­kozhatunk, hiszen tudjuk, hogy a vajdaságok előkelői a középkor végén igen élénk kapcsolatban álltak Magyaror­szággal. E kapcsolatok nyomán nagy részük többé-kevésbbé jól megismerkedett a magyarországi viszonyokkal és gondol­kodással . 1 Costächescu : Doc. mold. II. 152. s köv. 1. 2 Mátyás-Emlékkönyv, I. 218. 1. A vitézekre v.o. Treml i. m. Ungarische Jahrbücher IX. 277. 1. 3 Ungarische Jahrbücher IX. 277. s köv. I. Századok 194U, IX—X. 2.")

Next

/
Thumbnails
Contents