Századok – 1940
Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 361–404
384 ELEKES LAJOS szűkülő csoportra áll. Túlzás azt állítani, liogy az argeçi sírok lakóinak lovagi dísze a XIV. századi román bojárok öltözetével azonos, vagy éppen azt, hogy ,,a román állam és társadalom a XIV. században az Anjouk Magyarországának képére szerveződött .... Tehát volt benne hűbériség és lovagság, . . . amit a balkáni országok nem ismertek".1 Bár a magyai1 hatások valóban alapvetőek voltak s településtől írásszervezetig jelentősen befolyásolták a korai román fejlődést, hűbériséget és lovagságot nem hoztak létre. Brocquière, aki Zsigmond korában utazott át Havaselvén, úgy találta, hogy Magyarországon túl nincs se lovagság, se lovagi élet. Az a réteg, amelyet a magyar lovagudvar életformái magijk felé hajlítottak, túlságosan vékony volt ahhoz, hogy megfelelő környezetet tudott volna kialakítani. A magyar lovagudvar hatása tehát nem ért le a vajdasági társadalomba, legalább formáinak teljességében nem. Az udvar életében azonban megnyilvánult, sőt szervezeti vonatkozásban is jelentősnek bizonyult. Moldvában Nagy István környezetében láttunk egy társadalomcsoportot, amelyet magyarosan vitéznek (viteaz) neveztek. Ezek, amennyire a forrásokból meghatározhatjuk, nagyjából a mi ,,aulae miles"-eink megfelelői volt ak. A XV. század második felében egységes csoportot képeztek a vajda körül, számukat csak a vajda gyarapíthatta, az új tagokat ünnepségek keretében maga avatta fel. Sajnos, ennek az eljárásnak részleteiről nem, csak tényéről tájékoztat a bistri^ai krónika, amidőn leírja István 1481-i havaselvi győzelmét. Ezt követőleg a vajda megrendezte a szokásos ünnepséget a klérus, az előkelők és a sereg részvételével s ennek egyik pontjaként „sokakat vitézzé tett", majd gazdag ajándékokat osztott szét bojárjai, vitézei és összes harcosai közt.2 A vitézeket tehát mind a bojároktól, mind a többi katonáskodó elemektől megkülönböztették, rendbe tömörítették, amelybe a vajda lovagavatásra emlékeztető külsőségek közt emelhetett új tagokat. A vitézek szoros kapcsolatban álltak urukkal s tekintélyes helyzetbe jutottak. Hű szolgálataikat számos oklevél tanúsága szerint „in perpetuum", örökreszóló — a moldvai oklevelekben rrragyar eredetű szóval „uric" — birtok adományokkal jutalmazták. Soraikban magyaros nevű, vagy magyar rokonságú egyéneket találunk, így például 1 Moisil ill. Draghiceanu nézete, i. h. 129., 57. 1. Draculra és társaira v. ö. A magyar-román viszony a Hunyadiak korában c. tanúim, megfelelő részeit, Mátyás-Emlékkönyv (szerk. Lukinich I. Budapest 1940), I. 187. 1. stb. 2 Vlâdescu i. m. 124. 1.
