Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 361–404

364 ELEKES LAJOS Mindebből kétségtelen, hogy más nyomon kell elindulnunk, mint amelyen az irodalom járt. Rendszeres településtörténetet a nálunk megszokott keretekben természetesen nem adhatunk. Az általános áttekintés is meglehetős nehézségekkel jár, minthogy a korai állapotokra alig van adat. Szörényben úgy láttuk, hogy a románság egy részének megkötődése már a XIII. században megtörtént, s valószínű, hogy ilyenforma fejlődés másutt is végbement. Ez azonban csak kezdeteket jelöl, semmiképen sein vonatkozik a társadalom nagyobbik részére. Ennek megkötődése a következő századokban történt, de nem egységesen, hanem részenként, s még a bennünket érdeklő korszak végén sem fejeződött be teljesen. Forrásaink csak e korszak második feléből vannak. A középkorban a magyar oklevelek főleg a hűbéri és kereskedelmi viszonyokkal foglalkoznak, még a magyar telepeselemet sem érintik, a román településről pedig egyáltalán nem adnak képet. A román írásbeliség viszont későn indult el, s csak a XV. században fejlődött olyan fokra, hogy effajta kérdésekre felvilágosítást adhat. Azt az ürt, ami a szörényi első lépés és a szélesebb rétegek oklevelesen nyomozható helyhezkötődése közt tátong, visszakövetkeztetéssel kell áthidalnunk. Láttuk, hogy a románság ősi életformája a vándorpásztorság volt, s ezt megtartotta abban az időben is, amikor már elérte mostani területeit. A földmívelés legkezdetlegesebb formáival talán már azelőtt is volt valami kapcsolata, de állandó település felé a magyar hatás indította. Szörényben oklevelesen kimutathattuk, hogy a költözködő népességei a magyar szervezés kötötte földhöz, s helyi képzésű társadalmának első szilárdabb, maradandó alakulata magyar vezetés alatt bontakozott ki. Más vidékekről ilyen kézzelfogható adatok nem állnak rendelkezésünkre, azonban feltehető, hogy hasonló, bár talán kisebb méretű hatás más magyar határvidékek keretében is történt, hiszen valószínűnek találtuk, hogy a kárpátoninneni várbirtokok román népének első szervezését a határalakulatok indították el. Ez a hatás nem lehetett tartós, mert a határ szer vezet maga is elsatnyult. Szerepét azonban sikerrel vették át a kint maradt magyarországi népelemek, amelyek — már nem tudatos szervezéssel, hanem egyszerűen gazdasági súlyukkal és életformáik vonzásával — maguk köré szívták s fokozatosan megtelepedésre bírták a lazán imbolygó román társadalomnak első megülepedésre hajlamos elemeit. Mint említettük, a vajdaságok települése a középkorban a magyar foglalás övezetében volt a legfejlettebb.