Századok – 1940

Történeti irodalom - Ujváry Dezső ld. Papers and documents 338

TÖRTÉNETI IRODALOM 341 két ország diplomáciája. A lengyelek varsói győzelme az oroszok felett (1920) Kelet-Európából visszahúzódásra bírta a Szovjetet s egyelőre elhárította Magyarország fejéről is azt a veszedelmet, amelynek kivédését szolgálta volna a magyar-lengyel szövetség, (le elbuktak a vele kapcsolatos magyar területi és katonai remények is (v. ö. 94., 126., stb. okm.). Amíg Észak felé a lengyelekre támaszkodva igyekezett a magyar diplomácia nemzeti érdekeinket biztosítani, egyéb irányokban a Nyugat felől szinte egyidőben felénk forduló két nagyhatalom : a francia és az olasz barátsága révén óhajtotta a kívánt megerősödést elérni. A francia külpolitika Magyarország felé való tájékozódásához tudnunk kell, hogy a francia hivatalos körök felfogása még a háború utolsó éveiben is európai szükségletnek tartotta a Monarchia fennmaradását s annak csak külpolitikai irányvonalát kifogásolta. S ha 1918 őszén mégis szabad kezet engedett a Monarchia feldara -bolóinak, a következő évben csakhamar megdöbbenéssel tapasztalhatta, hogy az apró dunai államok külön-külön nem nyújthatják azt a súlyt Franciaország számára, amire neki hagyományos célkitűzései érdekében : a német penetráció megakadályozására és — újabban — a megnövekedett Olaszország erejének lekötésére szüksége van. így vetődött fel már 1919 végén az a gondolat, hegy Franciaország keleti politikáját Magyarországra építse s az egéjz Dunatájat e központ körül francia égisz alatt összefogja (v. ö. 61. sz. okm.). Ennek a magyarbarát politikának megvalósítására Millerand francia miniszterelnök és külügyminiszter (1920 febr. 18—1920 szept. 24) helyeslésével a Quai d'Orsay akkori főtitkára, Paléolcgue vállalkozott. Az elgondolás lényege az volt, hogy Magyarországot a ráváró nagy szerephez képest megerősítik : visszakapja — a páriskörüli békerendszer felborítása nélkül — határmenti összefüggő magyarajkú települési területeit, a székelység autonómiát nyer s Budapest központja lesz az egész tervezett dunai gazdasági és politikai összefogásnak. Ezzel szemben Magyarország feltétel nélkül követte volna a mindenkori francia külpolitika irányvonalát, francia ellenőrzés alá helyezte volna az ország egész gazdasági és katonai életét. Súlyos feltételek ezek s szinte veszéllyel fenyegették az ország imént megszerzett függetlenségét, cselekvési szabadságát. Az egyezség ilyen alapon 1920 júniusában mégis létrejött (v. ö. 226., 255., 393., 405., 755., stb. okm.), életbelépése azonban az egyezmény ratifikálását feltételezte. Magyar szempontból ennek az irányvételnek egyetlen raison d'être-je az volt, hogy ezen az úton, a kontinens akkori legerősebb hatalmának érdekeivel párhuzamosan haladva, sikerül a súlyos békeszerződést megakadályozni s még ratifikálása előtt revideálni. A francia-magyar szövetség megvalósulása elé azonban váratlanul nagy akadályok gördültek, melyek végül is Paléologue s vele együtt a Quai d'Orsay hungarofil irányának bukását vonták maguk után. Egyrészt ugyanis a francia külpolitika új tájékozódása nagy ellenzékre talált magában a francia külügyminisztériumban, ahol a magyarbarát politikai irány felvételével egyidejűleg