Századok – 1940
Történeti irodalom - Ujváry Dezső ld. Papers and documents 338
3+0 TÖRTÉNETI IRODALOM 362 A problémák közül, melyekről az első kötet iratai felvilágosítást nyújtanak, csak néhányat említünk fel érzékeltetésül. Az első irat a szegedi ideiglenes kormány külügyminiszterének naplószerű beszámolója működéséről. Megtudjuk, hogy milyen volt ennek a francia megszállás alatt működő kormánynak viszonya a francia katonai-politikai szervekhez, amelyek rajta keresztül igyekeztek a magyar kommunistaellenes mozgalom szálait kézbentartani és ellenőrizni. Több irat tükrözi azokat a nehézségeket, amelyek a magyar külképviseleti hálózat kiépítése elé tornyosultak a trianoni diktátum ratifikálása előtt. Megismerjük a magyar kormány erőfeszítéseit Kun Béla kiadatására, aki Oroszországba igyekezett az osztrák és a német kormány beleegyezésével. Látjuk azt a józan szívósságot, amellyel a magyar diplomácia Nyugat-Magyarországot menteni igyekezett. Több irat tanúsítja a függetlenné lett magyar diplomácia első fényes győzelmét, amelyet az amszterdami szakszervezetek csoportja által Magyarország ellen kimondott nemzetközi bojkott (1920. június 20—augusztus 7) megbuktatásával aratott. A békedelegáció Naplójából viszont szomorúan állapíthatjuk meg, hogy valóságos internálásban volt részük a magyar kiküldötteknek Neuillyben s megtörtént, hogy 0. Gy. publicistánknak mint „nem kívánatos elemnek" el kellett hagynia a francia területet, stb. A tarka csoportból említsük még meg egy előkelő állású francia személyiségnek, a Schneider-Creusot-cég igazgatójának, gr. Saint-Sauveur -nek nyilatkozatát, amely fényt vet a kifosztott és felforgatott ország gyors konszolidálódására. A gróf rövid dunavidéki szemle-' útjáról 1920 nyarán már azzal a benyomással tért vissza hazájába, hogy Délkelet-Európában Magyarország az egyetlen ország, ahol rendet, biztonságot és konszolidált állapotokat talált (551. s köv. 1.). Ami országos és nemzetközi viszonylatban az okmánytárból bennünket legjobban érdekel, az a független Magyarország első külpolitikai tájékozódása. A párisköriili békék okozta nemzetközi zűrzavarban, amikor az európai diplomácia is csak egyik napról a másikra dolgozhatott, korai volna a magyar kormánytól messzenéző terveket várni. Az volt közvetlen feladata, hogy mentse a menthetőt s igyekezzék megakadályozni a trianoni diktátum súlyos rendelkezéseinek életbeléptetését. Mint a közölt okmányokból meggyőződhetünk, meg is tett minden tőle telhetőt s annyira ment következetes eljárásában, hogy e rögtön elérendő célért szinte hajlandónak mutatkozott kockára tenni a távolabbi jövendőt. Politikáját Észak és Kelet felé a lengyelekkel való hagyományos együttműködésre kívánta felépíteni. A kezdeményezés tőlünk indult ki, de élénk visszhangra talált Pilsudski marsai környezetében is. Az együttműködés célja a keletről fenyegető közös veszélynek, a szovjet támadásnak elhárítása volt, s mellette a sürgős magyar célok közül a Kárpátok gerincének megszállása (közös lengyel-magyar határ) és a felfegyverkezés lett volna elérendő. De a Lengyelország ellen intézett szovjet támadás során kiderült, hogy a lengyel-magyar együttműködés előtt olyan súlyos akadályok tornyosultak fel, amelyek leküzdéséhez még gyenge a
