Századok – 1940

Történeti irodalom - Ujváry Dezső ld. Papers and documents 338

TÖRTÉNETI IRODALOM 339 rium azzal a szándékkal kezdte meg, licgy megkönnyítse a dunai népek politikai problémáinak tanulmányozását és elősegítse a nemzetközi jog egyes idevágó kérdéseinek tisztázását. Tehát nem valamely harcos célt szem előtt tartó ,,színes" könyvvel állunk szemben, hanem olyan tudományos igényekkel fellépő okmánykiadvánnyal, amely a tartós béke elérését kívánja szolgálni. A sorozat első kötete az 1919. aug.—1920. dec. vége közé eső magyar külügyi tevékenység okmányait tartalmazza. A legfontosabb események kronológiája után 895 darab időbeli egymásutánban közölt diplomáciai irat következik, majd a párisi magyar békedelegáció Naplója, az 1920 : I. és XXI. tc., végül a magyar parlament egyes külügyi vonatkozású jegyzőkönyvei. A szöveget pontos névjegyzék és részletes angol és francia nyelvű, jól használható tárgymutató egészíti ki. A magyar nyelvű okmányok szövegét — ez a túlnyomó többség — angol fordításban olvashatjuk, a francia és a német nyelvűeket pedig eredetiben. A szelekció elve az volt, hogy a közölt iratok alapján a diplomáciai tevékenység benső összefüggésében hiánytalanul megismerhető legyen. Nincs tehát közölve kritikátlanul minden egyes diplomáciai irat. A magyar kormány utasítása külföldi ügynökéhez és emennek az idegen kormánnyal folytatott iratváltása közül például, amelyek lényegileg teljesen azonosak, a kiadók lehetőleg az utóbbit közölték. Hasonlóképen nem teszik közzé az előzetes jelentést, ha volt részletes beszámoló, s így tovább. A tömegesen előforduló tiltakozó jegyzékek közül, amelyek határsértésekre, hatalmi túlkapásokra, egyének letartóztatására és egyéb „atrocitásokra" vonatkoznak, csak néhány jellemző darabot nyomtattak le. A magyar békedelegáció által a párisi békekonferenciához benyújtott emlékiratokat, jegyzékeket és egyéb okmányokat ugyancsak figyelmen kívül hagyták, minthogy a Külügyminisztérium ezeket az iratokat már korábban kiadta.1 E gondos szelekció eredményeképen tehát, talán az egy Millerandféle ú. n. kísérőlevél kivételével (265. irat), melynek közlése a gyakori utalások miatt mellőzhetetlen volt, csupa kiadatlan anyaggal állunk szemben. A szöveg közlésében a kiadók hűségre törekedtek és csak a helyesírási és nyelvtani hibákat javították ki. Az eredeti szövegben levő francia-, angol-, németnyelvű idézeteket is változatlanul közölték. A befejező formulát rövidítve adják, az aláírást elhagyják ; ez utóbbi az okmány címéből úgyis félreérthetetlenül kiderül. Az egyetlen számottevőnek látszó szövegcsonkítás az előforduló személynevek gyakori rövidítése kezdőbetűkkel. Ilyen esetekben azonban, mint a kiadók helyesen jegyzik meg, egészen jelentéktelen nevekről van szó, amelyeknek az okmány lényegéhez alig van valami közük, vagy éppen semmi. Tehát mind a szövegközlés, mind a kiválasztás elve teljesen kielégíti a tudományos kutatás igényeit. 1 The Hungarian Peace Negotiations (Budapest 1921) ós Les négociations de la Paix Hongroise I—IV. к. (Budapest 1921).