Századok – 1940
Értekezések - ISTVÁNYI GÉZA: A középlatin filológia problémája Magyarországon 12–29
22 ISTVÂNYI GÉZA a ritmikus próza problémája1 és ezeken felül általános elvi -és módszertani alapkérdések2 mind-mind legújabban vetődtek föl, és pedig a nagy szótárszerkesztő munkával lazább-szorosabb kapcsolatban. Ha mármost az elmúlt és a jelenlegi helyzet alapján a jövő feladatairól kell beszélnünk, ha a megkezdett út további folytatására próbálunk rámutatni, mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy a tőlünk nyugatra fekvő országokhoz képest sajátságos helyzete van ennek a magyarországi középlatin filológiának : az anyagunkban rejlő, a bevezetésben máiérintett különbségek, nehézségek miatt nem lehet a külföldön bevált módszereket minden változtatás nélkül átvennünk és természetesen problematikánk is módosul bizonyos mértékben. A középlatin tudományban a sok árnyalati különbséget nem tekintve jelenleg két irányzat uralkodik : egyik a német, helyesebben mondva, északnémet, berlini iskola, a másik a francia-amerikai iskola irányzata.3 A németek a középlatinságban elsősorban a nemzetit keresik. Hogy a legmodernebbeket említsük, Karl Langosch és Walter Stach számára a specifikus germán szellem a fontos, ami az univerzális latin alól kielemezhető. Eszerint a középlatin filológiát is — megfosztva lehetőleg minden internacionális, univerzális színezetétől — valami minden tudományt összefoglaló germánságismeretbe, üeutschkunde-ba akarják beolvasztani. Az ilyen nemzeties irányzatnak, ha nem is ennyire hangsúlyozottan, francia hívei is vannak, és pedig pl. nem kisebb személy, mint Edmond Farai, az École des Hautes Études igazgatója. A francia és a tudományágunkban újabban igen jelentős amerikai tudósok javarésze azonban a középlatinnak éppen univerzalisztikus jellegét emeli ki. A középkori latinság általános európai, nemzetek fölött álló kultúrtényező, ez a lényeg tehát, ilyen szempontból kell vele foglalkozni. Általában erős szintetikus érzék jellemzi ezt az irányzatot. A középkor egész életterületét igyekszik egybelátni, állandóan hangoztatott főcélja az, hogy a középlatin filológust a mediaevalis életnek olyan szintetikus ismerőjévé nevelje, minta minő az ókor-tudományban a klasszikus filológus. A magyarországi középlatinság már érintett sajátságai miatt, úgy hisszük, inkább ez utóbbi, az univerzalisztikus 1 Perényi József : A ritmikus próza okleveleinkben ем a francia iskolák. Szentpétery-emlékkönyv. 2 Guoth Kálmán i. tanulmánya a Szentpétery-emlékkönyvben és Istványi Géza : A középlatin filológia külföldön és Magyarországon, uo. (Jelenlegi cikkünk az ott röviden érintettek részletesebb kifejtése.) 3 Mindezekről részletesebben Istványi Géza, i. h. 196—200. 1.
